Bár még nincs vége 2017-nek, azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy az év posztja volt a Facebook-falamon, amikor megkértem az ismerőseimet, osszák meg velem lakásfelújítással kapcsolatos tapasztalataikat. Fékezhetetlen kommentcunami kerekedett. Úgy tűnt, a hazai építőiparral kapcsolatos tapasztalatai mindenkinek egy brazil szappanoperához hasonlítanak, ahol megy az egymás kerülgetése, az évődés, sokáig nincs egymásra találás, ellenben tele van egy sor leküzdhetetlen akadállyal, és főszerepet kap az amnézia is. Egyetlen különbség, hogy a szenvedést nem minden esetben követi hepiend.
Csak néhány emlékezetes komment a Facebook-falamról:
„Kétszer húzta fel rossz helyre a falat a szaki, majd amikor harmadszorra állt neki, kiderült, hogy addig nem papírról nézte a terveket, hanem az okostelefonján próbálta nagyítgatni. Az már csak mellékes, hogy a vízszerelő úgy rakta be a zuhanykabint, hogy az beköltözés után rám dőlt.”
„Túléltem két felújítást, az utóbbi 8 éve volt. Amikor a költözésen kezdek gondolkodni, még mindig úgy érzem, hogy: 'NEEEEEEM!'.
„Teljesen lepukkant fürdőszobát kellett átalakítani, mielőtt megszületett az első gyermekem. Már az emberek keresgélése is mókás volt. Ketten is voltak, akikkel megegyeztünk a munkában, az árban, majd eltűntek. Volt, hogy egy nagynevű cégtől jöttek felmérni, majd közölték, hogy a 9 négyzetméteres fürdő kevés, nem leszünk partnerek.
Két héttel a szülés előtt szánt meg egy brigád. Mi vertük vissza betonig a fürdőt, hogy annyival olcsóbb legyen a felújítás.
Persze a szaniterekről, amiket előre megvettem, le lettem beszélve. A párom könyörgött az orvosomnak, hogy szülés után tartson bent még egy nappal tovább, mert addigra lesz kész a fürdőszoba. A fugázásból már én tartottam gyorstalpalót magamnak, hogy befejezzem, amit félbehagytak, gondolhatod.”
Valószínűleg hasonló történeteket mindenki tud mesélni, ezért arra gondoltam, az ismerőseim segítségével nemcsak a rémsztorikat és a szappanoperába illő történeteket gyűjtöm össze, hanem
a tapasztalataikra hivatkozva 5 tippet is adok azoknak, akik csak most vágnak bele a dologba.
1.
Eszterék egy 50 négyzetméteres panelt újítottak fel tokától bokáig, amihez körülbelül 20 éve nem nyúltak hozzá. 2016 januárjában kezdték, és még mindig tartanak a munkálatok. „Öt helyi generálkivitelezőből három válaszra sem méltatott, egy nem vállalta, az ötödik körülbelül a lakás vételárának feléért vállalta volna. A vége az lett, hogy az ismeretségi kört mozgósítottuk. A parkettát apu rakta le, az hibátlan. Rajta kívül a festővel vagyunk elégedettek.
A vizes csapat nálam kiverte a biztosítékot.
A munkákat én egyeztettem, minden szakember össze volt hangolva. Abban a hiszemben voltam, hogy a vizesek lassan végeznek is, mikor kapom a hívást a festőtől, aki közben a többi helyiségben a tapétát szedte le, hogy a fürdő és a konyha szétverve, a nappali közepén a kád, a vécé, a mosdó, vizesek sehol. Egy napig hívogattam őket, semmi.
Egy nem túl kedves üzenetet hagytam a vizesnek, aki visszahívott, hogy mit kepzelek, ő dolgozik, nem tud nekem rögtön pattanni. Vettem egy mély levegőt, és úgy kiosztottam, hogy a fickó köpni-nyelni nem tudott. Megkérdeztem, hogy két napon belül el tudja-e végezni a melót. Mondta, hogy nem tudja, én meg megváltam tőle.”
Eszter tippje: csak ajánlás alapján
„Igazából nincs recept. Manapság nagyon nehéz jó szakembert találni, mert a legtöbb már külföldön van. Az ajánlás a legfontosabb, de sajnos az sem mindig jön be. A festő, a burkoló, az asztalos esetében ha láttátok a munkáját, az már jó kiindulási pont.”
2.
Dorkáék két egymás melletti lakást nyitottak össze és újítottak fel. A legnehezebb az volt, hogy ezeket gépészetileg is össze kellett kötni.
9 hónapon keresztül tartott. Ha várandós lettem volna közben, lehet, hogy félúton megszülök”
– összegezte a tapasztalatait röviden. Generálkivitelezővel csináltatták a munkát, a csapatot az egyik barátnője ajánlotta. Előtte két másik brigáddal is beszéltek, de ez a csapat mutatkozott a legrátermettebbnek.
„Volt, hogy vissza kellett bontatni egy falat, mert a villanyvezető észrevette, hogy nem ott van, ahol eredetileg lennie kéne a tervek alapján. Volt, hogy újra kellett rendelnünk a burkolatot, mert nem volt elég. A szomszédokkal is szép köreink voltak.”
Dorka tippje: óvjuk, védjük a saját idegrendszerünket
„Nagy hiba volt, hogy nem költöztünk ki a lakásból, és pakoltuk a cuccainkat egy raktárba. Akkor fele ennyi idő alatt meg tudták volna csináli, és a mi idegzetünk sem készült volna ki ennyire. Szerintem ilyenkor arra kell törekedni, hogy az ember az idegrendszerét próbálja valamilyen módon kímélni, mivel úgyis lesznek nem várt események, ezért azokra érdemes felkészülni előre, amire az ember hatással lehet. Például nem tapicskol hónapokig a porban, mert azt hitte, így majd kevesebbe kerül a buli.”
3.
Reniék egy éve költöztek kertes házba, azóta folyamatosan felújítanak – vagy azért, mert fontossá válik, vagy így jön össze rá a keret. „A legdermesztőbb szerintem az egészben mindig az ÁR! Már utálom, ha valaki jön 'felmérni', mert
tuti, hogy nálad mindig csak a drágább verzió jöhet szóba, mert vályog a fal, mert beton az alap, mert rossz irányból süt a nap, mert az előző mester elbarmolta.
És akkor mindig kiderül, hogy amit először gondoltál, ahhoz add hozzá még a 20%-át (minimum) és akkor TALÁN annyiból ki fog jönni. És kénytelen vagy hinni neki, mert nem értesz hozzá.”
Egyszer kapta el teljesen a gépszíj, amikor a festő csak hetekkel később tudta volna elvállalni a munkát. „Ez csak tisztasági festés, bárki meg tudja csinálni” – gondolta. „Egy szép délután, munka után megvettem eszközöket, a festéket, hazavittem, felpattintottam egy sört, és őszintén hittem, hogy a nappali reggelre kopott sárga helyett hófehéren fog villogni.
Tényleg villogott, NÉGY napom ment el rá, a totális rutintalanság miatt. A végén már 'csakazértis' alapon összeszorított foggal, hisztérikus állapotban festettem, és nem engedtem a férjemnek se, hogy segítsen. Borzasztó volt! Nem érte meg, az egészen biztos. Amikor a festők eljöttek, őszinte csodálattal néztem a munkájukat, és esküszöm, soha többé ki nem ejtem a számon, hogy 'ezt én is meg tudom csinálni'.
Reni tippje(i): egyeztessetek időben és ne féljetek kérdezni
„Kérdezzetek! Mindegy, ha ostobaságnak tűnik. Én olyan mesterrel már szóba sem állok, aki esetleg a kérdéseim miatt hülyének néz vagy félvállról válaszol. Nem vagyok egy akadékoskodó megrendelő, de szeretem tudni, hogy mikor mi fog történni és mi miért úgy készül, ahogy. Már többször 'nyertünk' azzal, hogy ilyen vagyok. Még ha csak annyit is, hogy nem kellett azon bosszankodni, hogy valami nem úgy sült el, ahogy terveztük, mert a folytonos kérdéseim miatt hamar kisült, hogy valahol félreértettük egymást.”
4.
Panniék négy éve a fürdőszobát, a vécét és a konyhát újították fel, nemrég pedig az elekromos kábeleket húzták át, az erkély pedig új burkolatot kapott náluk. A vizesblokkot generálkivitelezővel csináltatták, az idei munkákat pedig azért sikerült jól lemenedzselni, mert az édesanyja szintén felújított nemrég, így az általa összeszedett gárda egy része dolgozott náluk is.
Az előbbi történetekhez képest meglepően flottul ment minden, kivéve a takarítást, ami miatt még a szomszédok is szóltak.
„A villanyszerelő nagy kupit hagyott maga után, és elég rendetlenül dolgozott, ami szerintem felháborító 2017-ben, vagy az lenne, ha nem lenne ez az alap” – meséli Panni, akit leginkább mégis azt tanulta meg, hogy itt bizony a sarkára kell állnia.
A nőkkel egyszerűen még mindig sok mesterember lekezelő, és nem veszi őket egyenrangúnak. Nekem is volt ilyen érzésem.
A férjem nem toppant oda, nem emeli fel a hangját, és kedves. Nekem kellett hárpiának lenni, ami a hormonok miatt, mivel épp terhes voltam, elég könnyű volt. Anyukám egyedül nevelt, mindig ő harcolt a mesterekkel, és mindig valahol át akarták verni. Ezzel ez a kivitelező nem számolt. És őszintén szólva mikor ott veszekedett velem, felvetettem neki, hogy számoljon az internet erejével. Amit fel is fogott. Nem biztos, hogy átvert volna, de én már nem kockáztatok többet ilyesmiben, miuán egész gyerekkoromban láttam, mit művelnek anyámmal.”
Panni tippje: figyelni, fotózni, takarítani
„A vizesblokknál a nyakukra kell járni. És csak a már más által bejáratott emberekkel dolgoztatnék, inkább várva rájuk. Nekünk most szerencsénk volt, de az is igaz, hogy télen kötöttük le a mestereket júniusra. A villanyszerelésnél bár volt eszünk lefotózni azt, hol futnak a a vezetékek, ezt odaadnám azonnal a villanyszerelőnek, hogy fúrja szét a falat egy javításhoz.”
5.
Melindáék a Pilisben élnek, egy egész házat újítottak fel, a garázs és a kert még hátravan. A munkálatok két hónapja tartanak, de úgy érzi, sosem lesznek kész. Egyetlen szakember csinálja a teljes munkát, apróbb dolgokat (amiket nehéz elrontani) a párja és az apósa oldanak meg.
„Apósom szervezte a mindenesünket, mert ismeri, nála már többször dolgozott. Jó ez, hogy mindenhez ért, így nem kellett egymásra várniuk és egymáshoz alkalmazkodniuk a szakiknak.”
Melinda tippjei: plusz idő, plusz pénz
„Érdemes a munkák sorrendjére figyelni, és mindent előre, részletesen megbeszélni. Sokszor kellett anyagért rohangálni, mert kevés volt, vagy nem volt jó. Az áraknak is érdemes jó előre utánanézni akár a szakemberekről, akár az anyagokról van szó. Ki lehet fogni jó kis akciókat, persze az akciós nem mindig éri meg. Sajnos nem lehet kiszámítani előre, mikor lesz kész a felújítás, és mennyiből fog kijönni, úgyhogy érdemes eleve több idővel és több pénzzel kalkulálni.”