Egyéb kategória

„Az önkifejezés még mindig nem erősségünk, ha öltözködésről van szó” – a giccstáskák tervezőjével, Gulicska Nórával beszélgettünk

Aki a kilencvenes években volt gyerek, az valószínűleg első látásra szerelmes lesz a Gulicska táskákba. A giccstáskaként aposztrofált darabokban ugyanis minden benne van, amire ebből a harsány évtizedből emlékszünk: csillámpor, matricák, neon zsinór, műanyag csat. De kinek pattant ez ki a fejéből, és miért? A tervezővel, Gulicska Nórával beszélgettünk.

vous - 2017.09.16.
„Az önkifejezés még mindig nem erősségünk, ha öltözködésről van szó” – a giccstáskák tervezőjével, Gulicska Nórával beszélgettünk

A Modartban végeztél, és a diplomakollekciód az újrahasznosításra épült: egy pulóvert készítettél, ami régi pólók anyagdarabjaiból állt össze. Nem gondoltál rá, hogy a táskáidnál is szempont legyen az újrahasznosítás? (Nóra diplomakollekcióját ide kattintva tudjátok megnézni.)

De, abszolút! Nagyon fontos számomra a környezettudatosság, és ijesztő volt azzal szembesülnöm pár dokumentumfilm révén, hogy a divatipar az egyik legkörnyezetszennyezőbb iparág.

Jó lenne tervezőként a saját szintemen tenni ez ellen, csak sajnos ha anyagok újrahasznosításával akarok dolgozni, akkor az hosszabb tervezést, előkészülést, és még hosszadalmasabb munkafolyamatot jelent.

A több munka az ár növekedésével jár, így viszont a késztermékre már nem biztos, hogy azt mondanák az emberek, hogy megéri megvenni. Ebből a szempontból sajnos lehetetlen felvenni a versenyt a fast fashion üzletekkel…

Forrás:
vous

Giccstáskaként emlegetik a darabjaidat, te is giccsesnek találod őket?

Persze! Nyilván én is érzem, hogy giccses, amit csinálok.

De a giccsnek is vannak változatai:

szerintem az én táskáim nem a durva, erőteljes, ízléstelen giccset képviselik, hanem egy ártatlanabb, játékos, gyermeki világot adnak vissza.

Számodra mit jelent a giccs, azon túl, hogy nagyon kedveled?

Szerintem a giccs maga a vizuális kiégés: ilyenkor túl sok információt kap a szem, illetve az agy, és kiég tőle az ember – de pont ettől jó az egész.

Ez egy nagyon ingergazdag dolog, amit tudni kell a helyén kezelni. Én imádom, ahogy hat rám!

Hogy látod, mások is imádják, ahogy hat rájuk?

Nem hiszem…

A vásárlóim nyilván imádják, mert kellő iróniával és humorral állnak hozzá, de egy nagyon szűk rétegről beszélünk.

Forrás:
vous

Itthon eleve nagyon alacsony az ingerküszöb:

az emberek nem igazán befogadóak, és sok mindent már alapból elutasítanak. A giccset sokan nem értik, mert meghaladja az emberek tűrésküszöbét. Amit pedig nem értenek, az ellenállást és távolságtartást vált ki…

Eleve csak egy szűk réteg vevő a táskáimra, ráadásul azt tapasztalom, hogy ha valakinek tetszene is egy Gulicska táska, nem biztos, hogy fel merné vállalni az utcán…

Mert a magyar utcákon mindenki arra megy, hogy mi a trendi – de nem azért, hogy divatos legyen, hanem hogy ne lógjon ki a sorból. Félreértés ne essék,

nem azt mondom, hogy nem öltöznek jól a magyarok: szerintem sokat javult az utcakép, csak az önkifejezés még mindig nem erősségünk, ha öltözködésről van szó.

Az egyediséghez merészség is kell, de nálunk ez még hiányzik az emberekből. A legtöbben beszaladnak egy fast fashion üzletbe, és gondolkodás nélkül megveszik, amit a próbababán látnak – ezért aztán az utcákon is elég hasonló karaktereket lehet látni. Ha valakin megakad a szemem, mert izgalmasan van felöltözve, akkor az esetek 99%-ában kiderül róla, amikor megszólal, hogy külföldi.

Forrás:
vous

A merészséget hiányolod az emberekből, de te magad is elég szolidan öltözködsz. Hogy van ez?

Ezzel tisztában vagyok, tényleg én is elég visszafogott vagyok. Sokszor nem merem azt felvenni, amit egyébként szeretnék, mert félek tőle, hogy kívülállónak érezném magam. Itthon igenis furcsán néznek az emberre, ha a stílusa eltér a megszokottól. De ha jobban belegondolok, ez nem csoda: nem látunk magunk körül pozitív példát arra, hogy miért is lenne érdemes merésznek lenni.

Nem rizikós ezen a piacon egy ennyire szélsőséges darabbal jelen lenni?

De igen…

Ilyen szempontból nem követem, amit az iskolákban tanítanak, azaz azt, hogy találj egy piaci rést, és aztán szolgáld ki!

Nálam magán az alkotói folyamaton van a hangsúly: tervezőként inkább az önmegvalósításra összpontosítok, nem pedig egy meglévő igény kiszolgálására.

Forrás:
vous

Mindenképpen hatni szeretnék az emberekre: utáljanak vagy szeressenek, de hatni akarok rájuk. Semmiképp sem szeretném, ha valaki közömbös lenne a márkámmal szemben!

Valószínűleg több vásárlóm lenne, és szélesebb közegnek tetszenének a táskáim, ha valamelyik mainstream vonalat követném, de számomra a középszerűség egyenlő a felejthetőséggel.

Ez jól hangzik, de a gyakorlatban is működik? Megélsz a táskákból?

Sajnos nem. A tervezés mellett általában kell, hogy legyen egy állásom. Ha az érvényesülés lenne a fő szempont, akkor egy olyan stílusban kéne alkotnom, ami egyáltalán nem én lennék. Ilyen kompromisszum árán nem lenne az igazi, mindig lenne bennem egy űr.

Ajánlott cikkek