Bárki bármit mond, az első dolgok meghatározóak az ember életében. Az első csók, az első szerelem, az első pillanat, amikor a másik megdobogtatja a szíveteket. Az az ijesztően mámorító érzés, amikor nem értitek, mi történik veletek. Most hunyjátok be egy kicsit a szemeteket, és gondoljatok vissza az első alkalomra, amikor szerettetek!
Az első szerelemről sokaknak szomorú emlék jut az eszébe, mások pedig kerülik a témát, mintha még mindig fájó seb lenne. Aztán vannak mások, akiknek az első nemcsak a legelső, de az utolsó is egyben. Egy mindenképp közös bennük: az érzés mindenkit váratlanul ér. Leterít a lábatokról, és valami soha nem ismert csoda rejtelmeibe avat be benneteket.
Olyan érzés, mintha egy teljesen új világot fedeznétek fel.
Valami elmondhatatlan titok részesei lesztek, ami természetesebb, mint a lélegzetvétel, ugyanakkor sokkal édesebb. A legelső alkalom, amikor viszontszeretnek. Szinte érzitek, ahogy a másik belelát a lelketekbe. Először nyíltok meg valakinek teljesen, ami kicsit félelmetes, hiszen lényegében tálcán kínáljátok a szíveteket, ugyanakkor csodálatos érzés is egyben.
Az első szerelem megtanít boldognak lenni. A tapasztalatlan csókok, az első kutató érintések, egy másik szívdobogás mellettetek. A rózsaszín köd kifejezés nem írja le eléggé azt a felhőtlen boldogságot, a könnyed, gondtalan világot, amibe ilyenkor csöppentek bele. De ugyanakkor arra is megtanít, hogy semmi sem állandó, hiszen nem csak a világ, ti magatok is változtok.
Mert valahol a szó, hogy első, magában foglalja az elmúlást is. Hiszen lesz még második vagy akár harmadik is… És ilyenkor felmerül a kérdés: vajon mi lesz, ha véget ér?
Hiszen könnyen lehet, hogy a változás nem együtt, egyszerre következik be bennetek. Ez persze fáj, méghozzá rohadtul. Amikor el kell engednetek, akiről úgy hittétek, egész életetekben mellettetek lesz. Hogy újra meg kell tanulnotok bízni, hogy egyesével kell összeragasztani apróra törött darabjaitokat. Mert úgy érzitek, belehaltok, hogy soha semmi nem lesz már rendben.
Sokan mondják, hogy az első szerelem sosem múlik el, de én nem értek egyet vele. Mert higgyétek el, egy idő után enyhül a szorítás. Hiszen továbbléptek, újra szerettek, boldogok lesztek, az élet megy tovább a megszokott mederben. Ám az igaz, hogy valahol belül egy kis részetek tényleg megőrzi az érzést, csak az időközben átalakul. Szinte észrevétlenül. Megtanultok együtt élni vele, hiszen bármilyen furán is hangzik, ez tesz azzá, akik vagytok.
És éppen ezért egy pillanatig se bánjátok!
5 lecke, amit fiatalkorotokban tanultatok a szerelemről
Emlékeztek még az első szerelem keserédes érzésére? Amikor a suli folyosóján izgatottan, remegő lábakkal és pillangóval a gyomrotokban néztetek a kiszemeltetekre? Akkor most jól figyeljetek, mert ha hiszitek, ha nem, van pár dolog, amit tanulhattok ebből az időszakból!
