A csokoládé valamikor a gazdagok kiváltsága volt, és csak a nemesség és a királyok kóstolhatták, ma már tucattermékké vált. Csakhogy az igazán finom csokoládék ma is úri huncutságnak minősülnek: a kézműves vagy igazán minőségi csokik ugyancsak drágák.
Az igazán komoly csokifanatikusok képesek vagyonokat áldozni a nemesebb csokoládékért, amelyek nem is feltétlenül felelnek meg az átlagos ízlésnek. Az egyik ilyen például a modicai csokoládé, ami egyáltalán nem krémes, nem olvadós, sőt még csak nem is édes, viszont csak nyers kakaóbabot és nádcukrot tartalmaz, kézzel törik és keverik, és mivel nem hevítik, ezért a cukor nem is tud felolvadni, ropog a fog alatt.
Ki gondolná, hogy ezért az ősi azték módszerrel készülő csokiért messzi földről zarándokolnak a szicíliai kisváros manufaktúráiba a csokibolondok?
Mi ennyire ínyencek most nem leszünk, de mégis csak kézműves csokit fogunk készíteni, mégpedig házilag. A csokoládé körül nagy legendák terjednek és kavarognak, de jó alapanyaggal és néhány szabály betartásával biztos sikerre és nagyon mutatós desszertfalatkákra számíthatunk.
A cikk itt még nem ér véget, a folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
