A kőleves meséje valószínűleg mindenkinek ismerős, de azt kevesen tudják, hogy Portugáliának ez az egyik nemzeti étele, és gyakorlatilag ugyanaz a történet ihlette, amit a magyar népmeséből mi is ismerünk. Ez is bizonyítja, hogy szegény, de furfangos legények mindenhol vannak.
A sopa de pedra, vagyis a kőleves egy népszerű, sűrű és kiadós babos-húsos leves, és a Lisszabontól északkeletre található Almeirim városkához köthető, legalábbis a portugál néphagyomány szerint. A legenda szerint a háborúból megtérő éhes szegény legénynek senki nem adott enni, így annyit kért, hogy adjanak neki helyet és egy edényt, ahol kőlevest tud főzni.
A megmosott követ feltette főni, majd a fukar helyiektől egy kis ezt-azt kicsalt, hogy finomabb legyen a leves, amiből majd természetesen őket is megvendégeli
– éppen úgy, mint a mi mesénkben.
Gazdag egytálételnek is beillik, és csak nagy adagban érdemes készíteni – már ha az „eredetinek” tartott receptnek állna neki valaki, abba ugyanis csupa hosszan fővő alapanyag kerül. A bab a főszereplő, amit sertéshússal, többféle egész kolbásszal és malacfüllel!! főznek órákon át, amíg minden megpuhul. A húsféléket ekkor kiveszik és feldarabolják, a levest pedig krumplit és ízlés szerint más zöldséget hozzáadva készre főzik.
A cikk itt még nem ért véget, a folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
Nem tudom, mikor, de az már biztos, hogy tönkrevágtuk a húsvétot. Nem ünneplünk már otthon, a hagyományok kiveszőben vannak, és azt sem tudnám már megmondani, mikor kezdtek zárt ajtókon kopogtatni a locsolkodók, de az biztos, hogy ez vezetett ahhoz, hogy a locsolók is inkább wellnesshétvégére mentek húsvétolás és locsolkodás helyett.
