Mindössze három betű, és mindenki ideges lesz tőle, mi az? Hát persze, hogy a BKV! A tömegközlekedés során túl sok emberrel találkozunk nap mint nap – így túl sok alkalmunk van bosszankodni amiatt, hogy mások hogyan viselkednek. Most összeszedtük nektek a legdühítőbb dolgokat, amiket a buszokon, villamosokon, metrón tapasztaltunk.
Amikor egy felszállni akaró ember nem fogja fel, hogy előbb hagyni kéne másokat leszállni
Persze, értem én, hogy valaki nem szeretne semmiről lemaradni, de ha előbb hagyjuk leszállni azokat, akik le szeretnének szállni, akkor kevesebbet kell tülekedni, és többen fognak felférni az adott járatra. Ez egy pofonegyszerű képlet, mégis minden megállóban akad egy-két ember, aki ezt képtelen felfogni.
Amikor valaki az ajtóban toporog, miközben mások le- és felszállni szeretnének
Állj odébb.
Vagy szállj le, és majd visszaszállsz, miután leszálltak azok, akik le szeretnének szállni.
Amikor a „kérem”, a „köszönöm” és az „elnézést” nem hangzik el, pedig el kellene hangoznia
Ha bennem van annyi jólneveltség, hogy átadom a helyem egy idős embernek/kismamának/törött lábú férfinak, akkor jólesne, ha ezekben az emberekben is lenne annyi jólneveltség, hogy ezt megköszönik. Apró dolog, de mindenkinek szebb lenne tőle a napja.
Ahogy attól is, ha felszólító mondatok helyett „kéremmel” kezdődnének az egymáshoz intézett megszólalások.
És az is varázslatos lenne, ha szükséghelyzetben az „elnézést” is előkerülne.
Amikor valaki bliccel és még neki áll feljebb
Ha valaki bliccel, az az ő személyes döntése. Ha emiatt elkapják és felelősségre vonják, az pedig az egyéni szociális problémája.
A felnőtt ember arról ismerszik meg, hogy képes felelősséget vállalni a döntéseiért.
Blicceltél és elkaptak? Nos, akkor nem az ellenőr a hibás, amiért elkapott téged – hanem te vagy a hibás, amiért felelőtlen döntést hoztál. Ha már kockáztattál, vállald is a felelősséget – ne neked álljon feljebb, és ne próbáld azt bizonygatni, hogy az egész BKV úgy sz*r ahogy van.
Amikor valaki terpeszben ül a metrón, három helyet foglalva
Most erre mit mondjak? Zárd össze a lábaidat.
Amikor valaki eszik (Nemcsak egy csokit, hanem mondjuk édes-savanyú csirkét. Műanyagdobozból. Késsel-villával.)
Egy alkalommal végignéztem, ahogy egy férfi lecsót lapátol a szájába a Stadionok és a Déli pályaudvar között – és mindezt a világ legtermészetesebb dolgaként teszi. De láttam már nőt komplett csirkecombot szopogatni, és tiniket gyorskajáldás menüt körbekínálni.
Amikor a kapaszkodón valaki keze folyton a tiédhez ér
Mindegy, melyik irányba csúsztatod tovább a tiédet – az övé megy a tiéd után.
Amikor beleolvasnak a könyvedbe/újságodba/chatelésedbe
Ebben mi a jó? Ezt sosem értettem.
Amikor nincs tömeg, mégis az intim szférádba állnak
Vagy amikor akkor is melléd ülnek le, amikor az egész busz üres.
Amikor valaki a tömött buszon a dupla ülés külső helyére ül le
Persze, értem én, hogy az embernek van szája, és szólhat, hogy szeretne leülni a belső ülésre. De miért érzik emberek szükségét annak, hogy a külső ülésen foglaljanak helyet?
Amikor valaki -10 fokban akar ablakot nyitni
Ez vicc, ugye?
Amikor valaki 40 fokban akarja becsukni az ablakot
Mi?! EZ NEM VICC?!
