„Egy pillantás. Egy pillantás egy olyan szempártól, amely a szó legszorosabb értelmében földhöz vág. Felemészti minden érzelmedet, gondolatodat, és egy röpke pillanatra kicsavar önmagadból. Csak ülsz vele szemben, és érzed, hogy valami van a levegőben. A két ember között lévő vonzalom, ami mély érzelmek, megértés, apró viták, felejthetetlen illatok, színek és érzelmek keveréke. Ugye sokszor éreztük már így magunkat? Ha igen, akkor elmondhatjuk, hogy nagyon szerencsések vagyunk. Ez ugyanis a kezdete valami csodálatosnak” – kezdi történetét Réka, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Szilágyi Réka írását olvashatjátok.
Csak ült ott és úgy nézett rám, mintha csodát látott volna. Számomra viszont az a pillantás volt maga a csoda. Egy ismeretlen idegen számára úgy tűnhetett, mint egy meghitt beszélgetés, ám ha valaki a lelkembe látott volna abban a pillanatban, felülmúlhatatlan boldogságot és leírhatatlan érzelmek keverékét látta volna, amelyek lavinaként zúdultak rám.
Egy tökéletes szempár kellett csak ahhoz, hogy mint egy nyílvessző, amely egyenesen szíven talál, úgy csapjon belém a felismerés: szeretem őt.
A szerelem, amelytől rejtőzködni és eszeveszettül menekülni próbáltam, egy tökéletes szempár jelmezében rám talált.
Hirtelen ez a szempár lett a menekülési útvonalam, ide elbújhattam a világ gondjai elől, mert amikor belenéztem, úgy éreztem magam, mint aki elmerül az óceánban, ahol senki nem találja meg. Ha a szemébe néztem, félelmet nem éreztem, csakis azt hogy ő megvéd, megért, anélkül hogy egy szót is szóltam volna. Védelmezett, anélkül hogy bántottak volna, megölelt, anélkül hogy karjait körém fonta volna. Megcsókolt, anélkül hogy ajkai puhaságát éreztem volna.
Mindent adott, és közben semmit.
Nem adott ajándékokat, nem adott drága ruhákat, ékszereket, kincseket, virágokat, könyveket. Ennél sokkal többet kaptam tőle egyetlen kávézás alkalmával: egy tökéletes pillantást. Egy olyan pillantást, amelyben magát a világegyetemet adta nekem.
Naponta milliónyi szempárral találkozik az ember. Van, amelyben fájdalom bujkál, van, amelyben megbánás, van, amelyben rettegés. Mindezek a szempárok között azonban találkozhatunk olyannal, ami a sok szürkeség ellenére fényt hoz az életünkbe. Ez a szempár lehet egy idegené, aki ránk mosolyog az utcán, ám sokszor ott van a közvetlen közelünkben, csak észre kell vennünk. Álljunk meg és nézzünk körbe. Engedjük felszínre törni az érzelmeket. Merítsünk erőt mások mosolyából és mások ragyogásából, engedjük, hogy megváltozzon az életünk. Engedjük be a szerelmet, és hagyjuk kibontakozni. Csak mosolyogj bátran, és nézd, hányan mosolyognak vissza rád. Nem vagy egyedül.
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT.