Egyéb kategória

„Erre fogtam, hogy nincs kapcsolatom, hogy nem kellek senkinek” – Élet egy alulműködő pajzsmiriggyel

„A lassan már népbetegségnek számító pajzsmirigy-betegségek, amelyekkel az ország lakosságának megközelítőleg a fele küzd, főként a nőket érinti. A mai napig nem gyógyítható, de a tünetek enyhíthetők gyógyszeres kezeléssel” – kezdi a történetét a száraz, de megdöbbentő tényekkel Alexandra, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Töreki Alexandra írását olvashatjátok.

vous - 2017.05.20.
„Erre fogtam, hogy nincs kapcsolatom, hogy nem kellek senkinek” – Élet egy alulműködő pajzsmiriggyel

Először is essen néhány szó arról, mi is az a pajzsmirigy. A nyakunkban található, egészen pontosan a gégénk előtt két oldalt. Ez egy belső elválasztású mirigy, amely nagyon fontos szerepet játszik a hormonok termelésében, az idegrendszer működésében, valójában az egész szervezetre hatással van. Éppen ezért több szervnél is mutatkozhatnak többféle tünetek. A pajzsmirigy-betegségnek két fajtája lehet. Pajzsmirigy-alulműködés, illetve pajzsmirigy-túlműködés. Az én helyzetemben az előbbit állapították meg, így ha nem bánjátok, innentől inkább szubjektív hangvételbe váltok, hogy elmesélhessem a történetemet.

Öt éve volt, hogy először úgy igazán feltűnt a háziorvosomnak, valami nem stimmel a pajzsmirigyemmel a laboratóriumi vizsgálatok alapján. Akkor még nem helyezett nagy hangsúlyt erre, mivel nem volt vészes az eltérés, és nem voltam abban az élethelyzetben, hogy ezen azonnal javítani kelljen. Azonban lassan két éve, hogy komolyabbra fordultak a dolgok, megjelentek a tünetek, amelyek miatt már muszáj volt lépéseket tenni.

A pajzsmirigy-alulműködés minden tünete megjelent nálam. Ezek pedig a depresszió, hangulatingadozás, szemöldökhullás, kiszáradt és csúnyán kisebesedett bőr és végül a hízás. (A meddőség is gyakori tünet, ám én még nem vagyok abban az életszakaszban, hogy erről legyen tapasztalatom.) Remélem, mondanom sem kell, hogy önbizalomhiányos, kishitű ember lévén hogyan is éltem meg mindezt. Egy szóval: borzalmasan!

Mindig is büszke voltam a karakteres, íves szemöldökömre, ami mostanra már nem tündököl a régi fényében. Foltokban hullik, és nem igazán szándékozik visszanőni, ezért most már kénytelen vagyok megrajzolni, amit egyébként soha nem tennék.

A bőrszárazság télen nem feltűnő, és akkor még takargatni sem nagy kihívás… Na de tavasztól fogva mindenki a száraz és sebes karomat illetve lábamat „csodálhatja” és valljuk be: ez nem túl esztétikus látvány.

Azonban ez még mind „semmi”… A hízás az, ami számomra a legfájóbb pont.

Sosem voltam vékony alkat, mindig is husi voltam, mindig volt egy kis feleslegem. Bár beismerem, volt időszak, amikor szépen lefogytam, de ez nem tartott sokáig, ugyanis lassan, de biztosan elkezdtem hízni. Azonban én még (talán) így is a szerencsések közé sorolhatom magam, mert „csak” 10–15 kilót híztam, de olvastam olyanokat, akikre akár 30 kiló is felcsúszott a betegségnek köszönhetően.

Forrás:
stocksnap

Talán ezt a legnehezebb elfogadni, együtt élni vele. Próbáltam már szinte mindenféle diétát, edzést, személyi edző segítségét kértem. Volt is eredmény, volt sikerélmény. Jaj, de örültem, amikor beljebb tudtam csatolni az övemet! Mások is észrevették a változást, én is egyre jobban éreztem magam, ez még jobban motivált, aztán megállt minden. Egy idő után azt vettem észre, hogy nem történik semmi, sőt, mintha jönnének vissza a kilók.

Mániákus lettem. Csak ezek a kérdések jártak a fejemben:

Hogy nézek ki? Mennyit fogytam? Vajon most hízhattam? Jaj, megint tokám van…

Belebetegedtem ebbe az egészbe. Erre fogtam, hogy nincs kapcsolatom, hogy nem kellek senkinek. Azt gondoltam, bezzeg ha vékony lennék, akkor…

Most úgy érzem, belefáradtam ebbe az egészbe. Már nem megy. Elég volt. Nem élhetem le így az életemet, hogy percenként a mérlegre állok, és minden visszatükröződő felületben azt lesem, hogy mekkora a pocak, mekkora a toka. Nem vesztegethetem az időmet ilyenekre. Rájöttem, hogy a saját magam útjába álltam, nem vagyok már az az ember, aki voltam… A bár önbizalom-hiányos, de mégis folyton nevető, viccelődő, extrovertált lány.

El kell fogadnom magam így, ahogy vagyok. Rájöttem, csak így lehetek boldog, és így élhetek teljes életet. Nem foglalkozhatok azzal, hogy ki mit gondol rólam. Jól kell éreznem magam a bőrömben, így is. Aki meg nem tud elfogadni ilyennek, akinek nem tetszem így, aki csak a duci lányt látja bennem… annak majd tetszik más. Mert ez vagyok én. Ez is én vagyok. Ilyen vagyok. Szandi vagyok.

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT.

Ajánlott cikkek