Például ha szottyadt az alma, képtelen vagyok megenni. Vagy nem bírom elviselni a túl szűk nyakú ruhákat. Elképzelhetetlen, hogy valaha is beleegyek egy olyan joghurtba vagy túróba, ami már meg van kezdve. Hiába tudom, hogy nincsen semmi baja. Sokáig azt hittem, hogy tuti nem vagyok százas, hogy ennyi bogaram van, de amikor körbekérdeztem a szerkben, kicsit megnyugodtam.

A csajok válaszaiból ugyanis kiderült , hogy mindenkinek vannak apró dolgai, ami iránt megmagyarázhatatlan undort, félelmet érez. Fotósunk, Anna például ugyanúgy nem bír felbontott joghurtot enni, mint én, de a kesztyűvel is meggyűlik a baja.

Tizenöt éve nem volt rajtam kesztyű, mert nagyon idegesít, zavar, és kiráz tőle a hideg.

Ancsa a szottyadt paprikától van rosszul, ami még ehető, de már látjátok rajta, hogy szottyadásnak indul.

Mojzinak egy egészen különleges fóbiája van, amit úgy hívnak, hogy tripofóbia. Erre fél éve jött rá, észevette, hogy undorodik a lyukaktól, mindenféle formában. Emellett pedig a porcogókkal sincsen jóban a husiban, ha pedig véletlenül bekap egy szálkát a halból, akkor képtelen tovább enni.

Zsófi, aki az esküvőm pillanatait is megörökítette, szintén felsorolt néhány dolgot. Rosszul van az ételben megbújó gombák állagától, és retteg a romlott tejtől. „Nyilván senki nem szeret romlott tejet inni, de én soha nem merem megkóstolni és halálfélelmem van ilyenkor, ezért inkább ha nincs senki a környezetemben, aki megkóstolná, akkor nem iszom meg.”

És számomra felettébb szokatlan undora a lábfejektől van, még a sajátját sem szereti.

Eleve minden lábfejnek fura a formája, a kislábujjak pedig eleve szürreálisak. Ha pedig arra gondolok, hogy vannak lábfetisiszták, egyenesen kiráz a hideg. 

Nóri a lefolyóba akadó hajtól viszolyog, még a sajátjától is, gyűlöli még a gondolatát is annak, hogy bárki talpa hozzáér, és a porcukor állagától és a hangjától is falra mászik, ahogyan a fogak között csikorog. Van egy nagyon cuki undora is, ami engem megmosolyogtat:

A csemege/kovászos uborka végétől kivagyok, sosem bírnám megenni, mindig levágom.

Eszter viszolygásával pedig abszolút tudok azonosulni, én hasonló okokból képtelen vagyok hamburgert enni. Eszter a levet eresztő gyümölcsökkel van bajban.

Utálom, ha beleharapok a gyümölcsbe és folyik a dinnyelé / körtelé / baracklé az ujjaimon végig, az ujjaim között. Azonnal le kell mosnom, különben megőrülök. Undorító érzés egy csepp is. Ragad, blőá!