„A barátság egy önkéntelen mechanizmus: beszélhetünk ivócimborákról, kollégákról, Facebook-ismerősökről, egy kis idő után maguktól kialakulnak. Az igazi barátság viszont más tészta, azért meg is kell dolgozni. De mi történik, ha az egyik fél külföldre költözik?” – kezdi történetét Kitti, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Nagy Kitti cikkét olvashatjátok.
Az életünk első szakaszaiban, valljuk be, könnyű barátkozni. Valami mindig összeköti a két felet: iskola, szülők, lakhely. Fiatalon több időt töltünk a barátainkkal, mint a családunkkal: az iskolapadban, a hétvégi bulikban, az edzéseken… Majd elköltözünk, iskolát váltunk, és a barátok egy része szinte azonnal lemorzsolódik. Eljön a kifogások, a ritkább találkozók időszaka. Van két kifogás, amit – személy szerint – elég gyakran megkaptam:
A fő ok pedig tényleg a változás. A változás elkerülhetetlen, szükséges és ciklikus. Elkerülhetetlen, mivel az évek múlásával az életünk minősége, értékrendje is változik. Szükséges, mert fel kell nőnünk: gondoljatok bele, mi lenne, ha egy tinédzser elképzelései alapján nevelnétek gyereket? És ciklikus, mivel, ha végeztünk a „felelősség” résszel, újra egy gyermek szégyenérzet nélküli szabadságával és őszinteségével rendelkezünk öregségünkre. A probléma akkor kezdődik, amikor ezeket nem egyszerre éljük át, így nem tudunk vagy nem akarunk lépést tartani.
Idestova négy éve élek Angliában, de úgy érzem, legyen bármi oka annak, hogy külföldön dolgozik és él valaki, a gyökereit sosem feledi. Nevezhetjük megszokásoknak, neveltetésnek, kultúrának, de…
van, ami nem változik: tavasszal a szalonnasütés jut az eszünkbe, nem a barbecue party, húsvétkor a locsolkodás, és a Jézuskát várjuk karácsonykor, nem a Mikulást.
S hogy milyen barátságokkal rendelkezik az, aki Angliában él magyarként? Elmesélem!
Magyar–magyar kapcsolat
Örülünk, ha hazai szót hallunk, és bár kételkedve, de örömmel keressük magyar társaink társaságát. Egyrészt mert könnyebb kikapcsolódni és kifejezni magunkat saját nyelvünkön, másrészt könnyű elindítani a beszélgetést: a „Te mióta vagy itt? Hol dolgozol?” kérdésekkel.
Külföldi–külföldi kapcsolat
Ez a nehezebb verziója a barátságoknak, mivel különböző a nyelv és más a kultúra, de itt is megvan az alapvető kapcsolat: külföldi vagy. Nagyon érdekes, megismerhetünk egy más kultúrát, sokat fejleszthetünk az angolunkon, akár új nyelvet is tanulhatunk, és mivel végigmegyünk ugyanazokon a problémákon, sok segítséget kaphatunk.
Angol–magyar barátság
Ez a legnehezebb mind politikailag, mind társadalmilag és kulturálisan is, de nem lehetetlen. A „nyílt titok” a következő: teljesen mindegy, honnan származik valaki, mindenhol vannak rendes emberek, és olyanok is, akik említésre sem méltóak – ezeket csak ki kell szűrni.
Személy szerint megdöbbentő volt az, hogy az első munkahelyemen szinte nem beszéltem semmit angolul, mégis jobban tiszteltek és becsültek, mint némelyik angol kollégámat.
Határon innen, határon túl
A barátok legnagyobb részével már az első hónapokban megszakad a kapcsolat – elvesznek valahol az éterben –, némelyikükkel nagyon ritkán, de lehet üzenetet váltani, ha tudják, hogy hazamész, próbálnak összefutni veled.
Majd telik az idő, és jön a következő rosta. Rájössz, mikor külföldön élsz, olyan, mintha egy másik világba csöppennél, amiről nem tudsz semmit. Nemcsak a kultúra és a nyelv más, de az emberek hozzáállása, szokásai is, és ha hiszitek, ha nem, még a levegő is más. Próbálod felfedezni az új világodat, de ez nem megy napról napra. Ezzel még te is nehezen tudsz lépést tartani, nemhogy az otthoniak.
Majd ha már beleszoksz kicsit, elkezdődik a teljes beilleszkedés. Angol szavakat kezdesz el használni („busy vagyok” a „nem érek rá, elfoglalt vagyok” helyett) – ez már problémát jelenthet néhány embernek, mert vagy nem értik meg, miről is beszélsz, vagy úgy veszik, hogy „menőzől”. Arról nem is beszélve, hogy az életszínvonalad, a fizetésed is látványosan javul – az itthoni helyzetekhez képest.
Nem szeretnék senkit megijeszteni, mindig van egy-két igaz barát, aki megmarad, azok, akik már inkább családnak számítanak, mint barátoknak, akiket nagy becsben kell tartani, és sokat kell dolgozni azon, hogy fennmaradjon a kapcsolat. Mindkét félnek oda-vissza, ami nem könnyű. Rengeteget tudnék a nehézségekről írni, de inkább elárulom a titkot: totális őszinteség és az ítélkezés kizárása.
Emellett ki kell zárni az okoskodást! Az élet semmivel sem egyszerűbb otthon csak azért, mert beszéled a nyelvet, és közelben van a családod. Klisé ugyan, de nagyon igaz: „Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat!”
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT.
