A gésa szó sokak fejében a régi japán örömlányokat jelenti, azokat a piedesztálra emelt, ugyanakkor kihasznált nőket, akiket kizárólag szépségükért és bájukért kerestek fel a férfiak. Pedig ez elég távol áll a valóságtól. Főleg a mai értelemben.
Japán egyik legnagyobb városában, Kiotóban a mai napig élénken él a gésakultúra, csakhogy ez már egészen más, mint évszázadokkal ezelőtt volt. Ma már csak a kifinomult hölgyek társaságát kell megfizetnie az érdeklődőknek, ennél többet azonban nem vehetnek. Ha láttátok az Egy gésa emlékiratai című filmet, ti is tudjátok, mekkora kincs volt például egy gésa szüzessége, amit a legtöbbet ígérő úrnak adtak el általában. Ma már nem nyújtanak szexuális szolgáltatásokat, ettől függetlenül a gésák misztikumát ma is rengeteg férfi próbálja megérteni, és ezreket vonz ez a világ Kiotóba egész évben.
Maga a gésa szó a művészet és az ember japán megfelelőinek összeolvadásából jött létre.
Egy olyan nőt takar, aki csodálatos kinézetével, táncával, esetleg zenéjével és énekével, de mindenekelőtt társalgási és illemtudásával kápráztatja el az érdeklődőket. A gésák világa alapvetően egy nagyon zárt közösség, csak azt engedik be, aki valamilyen módon már bizonyította, hogy elég érett ilyen hölgyek társaságára. Ez lehet egy már a „körön belül” lévő úriember ajánlása, vagy az ochaya (a teaház, ahol a gésák élnek) okaasan-jának (azaz az „anyának”, a tulajdonosnak és a lányok mentorának) a jóindulatát kell elnyernie.
Ma összesen 132 ilyen teaház működik Kiotóban, ahol összesen 259 gésa él. Szinte lehetetlen bejutni egy ilyen helyre turistaként (vagy nagyon jó kapcsolatok kellenek), de a helyieknek is jó előre asztalt kell foglalniuk, mert minden este telt házasak ezek az intézmények.
Vannak olyan lányok, akik már 16 éves korukban elkezdik a tréninget, hogy 20 éves koruktól gésák lehessenek. Ezek a fiatalok is ott laknak az ochayában, vagy iskolába járnak, vagy privát órákat kapnak legfeljebb heti négyszer, a többi napot gyakorlással vagy a teaház takarításával töltik. Egy hónapban két szabadnapjuk van, mobiljuk nem lehet, tévét is hetente legfeljebb egyszer nézhetnek, a szüleiket és barátaikat pedig évente két-háromszor láthatják különleges ünnepekkor.
Ha azon gondolkodtok, miért is jó gésának lenni, mi nem tudnánk megválaszolni a kérdést. Nyilván nagy szerepet játszik a presztízs, nem sokan mondhatják el magukról manapság, hogy ők gésák. Ettől függetlenül nekünk elég furcsa világ ez, nem szívesen mondanánk le a szabadságunkról azért, hogy
az emberek élő műtárgyakként csodálhassanak minket.