Macskamániám odáig fajult, hogy ha az utca túloldalán meglátok egy cicát, vakon szaladok át hozzá, miközben azt üvöltöm: KIS MANIII! („Mani” értsd: cica.) Hogy hány cicát tudtam megsimogatni így? Nullát, mert általában a debil üvöltözésemre elszaladnak.

Nekem nincsen saját cicusom, talán innen jön ez a furcsa szerelem irántuk. Furcsa, mert bár mindent megadnék, hogy lehessen egy kisállatom, de egy társasház harmadik emelete és egy 3 négyzetméteres erkély állna a rendelkezésére egész nap, egymagában. Ő nyugodt lenne, én kevésbé.

Lakásban nem szívesen tartanék állatot, illetve egy (két, három…) bizonyos szoba küszöbén biztosan megálljt parancsolnék neki. Leginkább ezért nem szaladok haza az első kóbor cicával, akit meglátok. Ha kertes házban élnék, most nem arról írnék nektek, hogy miért nincs macskám.

Forrás:

Pexels

A szerkesztőségben egyedüliként voltam a véleményemmel, miszerint ha tehetném, egy fajtatiszta cicát választanék. 

„Miért vegyünk macskát, amikor annyi ártatlan kidobott lélek van a menhelyeken, akik senkinek se kellenek? Ráadásul ingyen vannak. Sosem értettem azt, aki macskát meg kutyát vásárol. Persze, egy fajtatiszta macskusz biztosan különlegesebb… ” – mondja fotósunk, Anna, aki egy kattintással arrébb elmeséli, milyen valójában egy öt hónapos kiscicával élni. 

Szerzőnk és szerkesztőnk, Vivi is házimacskapárti: „Bár elismerem, hogy a fajtatiszták csodaszépek, de nekünk mindig úgy volt macskánk, hogy vagy befogadtunk egy kóbor állatot, vagy a szomszéd cicának lettek kölykei, és a gazdi már a menhelyre akarta vinni őket. Inkább menhelyit fogadunk örökbe, ugyanolyan kis szeretetgombócok ők is.”

Akadt köztünk olyan is, aki egy látszólag tenyészcicát talált a kertjükben. Senior szerkesztőnk és szerzőnk, Mojzi felháborodva mesélte: „Én is a házi, illetve menhelyi cica mellett kampányolnék. Amúgy így lett egy orosz kékünk, aki egyszer csak beköltözött a kertünkbe, mert valami paraszt, gondolom, ki…ta. A fajta tehát nem érv.”

Azt mindenki maga dönti el, igényeihez és lehetőségeihez mérten, hogy milyen állatot szeretne tartani, hol szeretné tartani. Természetesen én is az örökbefogadásos „cicabeszerzést” támogatom, de megmagyarázhatatlanul és különösebb ok nélkül szerelembe estem az egzotikus és brit rövid szőrű cicákkal.

Viszont egy valódi tenyészcicát, ha tehetném, nem engednék szabadon kóborolni és bandázni a többi cicussal a kertek alatt. Ő velem élne, kelne, feküdne a lakásban. A fajtiszta cicák nem jobbak vagy rosszabbak, mint a szomszédban született kiscicák vagy az utcáról befogadott macskuszok, ők (is) csupán egy lehetőség.

Lógó fülű és hibrid: így néznek ki a világ legdrágább cicafajtái

Nem újdonság, hogy néhány kutyafajtáért kész vagyonokat kérnek el a tenyésztők, de gondoltátok volna, hogy ez sokszor a macskáknál sincs másképp? A pet360 összegyűjtötte azokat a különleges cicákat, amik nemcsak szépségükkel, hanem borsos árukkal is felhívják magukra a figyelmet! Kitaláljátok, mennyibe kerül a legdrágább macskafajta?

A cikket ide kattintva olvashatjátok.

Egy egzotikus rövid szőrű macska beszerzése Magyarországon szinte lehetetlen. Sőt, nálunk tulajdonképpen azzal is óriási a probléma, hogy a cicatenyésztők (a laikusok számára is egyértelműen) elhatárolódjanak a szaporítóktól, de erről egy későbbi cikkünkben bővebben is olvashattok.

Amíg nem rendelkezem kellő ismeretekkel és amíg nem találok egy olyan kenelt, amiről biztosan tudom, hogy valódi tenyészcicákkal foglalkoznak, addig számomra sem kérdés, hogy pár hónap múlva meglátogatok egy menhelyet és egy cicussal térek haza – akkor már kertes házba.