„Kisgyerekkorom óta pluszkilókkal küzdök. Majd a sok csalódás és kudarc után megszületett bennem az elhatározás, amely rendíthetetlenül végigsöpört az akadályokon. Végül sikeresen kiléptem a testem börtönéből – persze diétabarát verzióba”" – kezdi történetét Natália, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be cikkét. A következő sorokban Eötvös Natália inspiráló írását olvashatjátok.
A kezdeti nehézségek
Tiniként mindig vártam arra a bizonyos jólfésült szőke hercegre, aki majd a fehér lován betoppan az életembe, s megnyugtat: Nati, te egy baromi jó nő vagy! De nem jött. Pedig úgy kellett nekem az a megerősítés, mint egy falat kenyér.
Évekig elveszettnek éreztem magam csupán azért, mert több pluszkiló volt rajtam, mint önbecsülés. Egy börtönnek éreztem a testemet.
Oké, van a genetika, van a véget nem érő, fogyókúrás receptek utáni hajsza és van maga az elhatározás. Amikor felismertem, hogy a testem egy börtön számomra, amelyből bármi áron, de ki kell lépnem, akkor született meg bennem a nagybetűs elhatározás.
A vasöklű elhatározás
Az az elhatározás, amely rendíthetetlenül söpört végig az akadályokon, a csúfolódásokon, a visszautasításokon és a párkapcsolati kudarcokon. Ugyanis időközben gimnazista lettem, pofátlanul beköszöntött az első szerelem, majd minden fájdalom után magamban kerestem a hibát. Minden egyes „nem” azért volt, „mert nem vagyok vékony”. Ameddig mások kézenfogva jártak az – egészséges – önbizalmukkal, addig én csak a hibáimat láttam.
Mindeközben áhítattal figyeltem a média által „megválasztott” és sugárzott ideálképet, amely a nők többségében elindított valamiféle folyamatot. Bennem például azt, hogy még erőteljesebb tempóra kapcsoljak, s mindenképpen lefogyjak. Pedig néha olyan szívesen választottam volna inkább a Photoshopot, mint opciót… De mivel erre nem volt lehetőségem, így maradt a vasöklű elhatározásom – persze szigorúan diétabarát verzióban.
Viszlát, önmarcangolás, helló, önbecsülés!
Kezdetben megváltoztattam az étkezési szokásaimat, tudatosabban válogattam ki a tányérra helyezett ételeimet. A cukor, a tészta, illetve a tejtermékek tiltólistára kerültek. Nekem, mint menthetetlen édesszájúnak, az édességről való lemondás volt a legnehezebb. Kénytelen voltam nemet mondani a csokoládéra (is). Ha ez nem lenne elég, a diéta mellett sportolni is kezdtem.
Majd évek kemény munkája következett, folyamatos ingadozásokkal, a kilóim fel-le ugráltak, ugyanis többféle diétát is kipróbáltam. A célom sosem hagyott el, mindig ott lebegett előttem. Folyamatosan azon dolgoztam, hogy végre kiléphessek a testem börtönéből.
A kemény és kitartó munkának pedig nem is olyan régen meglett az eredménye: az egészséges életmódommal tizenkét kilót fogytam.
A vasöklű elhatározásom segítségével lassan eltűntek a pluszkilóim, helyreállt az önbecsülésem és kiléptem a testem börtönéből. És tudjátok, mit? Egy baromi jó nő vagyok – a jólfésült szőke herceg megerősítése nélkül is!
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT!
