Ha körbenézünk magunk körül azt látjuk, hogy a szerelmespárok zöme öli egymást, veszekszenek, játsszák az eszüket. A nők minden vita jogát fenntartva uralkodnak, a férfiak meg agresszív barmokká vagy döntésképtelen papuccsá fejlődnek a nagy lelki nyomorban. Miért van ez így? Miért kell így lennie? – kezdi cikkét Bernadett, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Kerekes Bernadett cikkét olvashatjátok.
Legyünk őszinték: ritka már az egymás támogatására és kölcsönös biztatására épülő őszinte szerelem – tisztelet a kivételnek. Nincsen tisztelet a másik iránt. Nem képesek felnézni egymásra a párok. De miért nem? Hát könyörgöm, hogy lehetne felnézni egy szép arcú, csinos fiatal hölgyre, aki jó esetben csak a második, de reálisan nézve már az első részeg este a választott kan ágyában köt ki?
És uraim, mégis hogyan lehetséges, hogy férfiként tekintsünk rátok, ha fikarcnyit se látjátok meg bennünk a hölgyet? A hölgyet igen, nem a nőt, meg a szexi cicát, meg a levadászható prédát. A hölgyet, akinek bókolni kell, akit olykor vigasztalni kell, akit egyenlő partnerként kell kísérni – igen kísérni, nem vezetni – az úton.
A probléma adott, de nem hibáztathatjuk csak a férfiakat, amiért nehéz meglátni két üveg bor után, az elfolyt sminkben, magas sarkúban egyensúlyozó csini csajban a hölgyet.
Hiszen nekünk sem olyan könnyű hinni abban, hogy van még férfi, akiért érdemes küzdeni!
Lehet, hogy jó lesz, de…
Lehet, összejön az ügy, lehet, kezdetét veszi egy kezdetben boldognak tűnő kapcsolat, ami az egymástól való függés legtetejére hág a hónapok, évek alatt, és a hatalmas érzelmek, amik az első éjszakán fogantak, szépen lassan egy önző, egoista, önbizalomhiányos csajjá és pasivá varázsolják a résztvevőket.
Hogy is történhetne másképp? Hiszen két olyan ember, akik a fentebb említett módon találnak egymásra nem is kötődhetnek másmilyen módon egymáshoz. Hogy miért nem? Mert alapból a kétségbeesés az, ami összeboronálja őket jó kerítőnőként. Aztán már témánál is vagyunk…
Mi lesz vajon a folytatás?
A hölgyek „majd én azt tudom” alapon mindent elintéznek, leszervezik a nyaralást, kiválasztják a helyet, lefoglalják a szállást, ha kell még az ajtót is megolajozzák, hogy ne nyikorogjon, miközben hangoztatják, hogy „látod, szívem, megy ez nélküled is”. A pasik pedig eközben bólogatnak, néznek némán és ahelyett, hogy azt mondanák: „álljon már meg a menet!”, inkább ülnek a TV előtt, és balga módon bólogatnak asszonykájuk minden óhajára, sóhajára, vagy néhanapján nekimennek nagy szerelmüknek, ordibálnak, kikelnek magukból, aztán mint aki jól végezte dolgát visszaülnek a TV elé. Végül úgyis a nő, aki dönt és véghez visz mindent, a férfi pedig csendben ráhagyja, hadd csinálja az a hülye.
Amikor a pasi kioktatja a nőt, hogyan menstruáljon – igen, ez a jelenség létezik
Mi a baj azzal, amikor egy férfi popsztár elmagyarázza, hol a nő helye, vagy egy szintén hímnemű politikus arról értekezik, hogy mi a nő legfőbb életcélja, majd a szoptatás-világnapi konferencia fővédnöke lesz? Hiszen mindketten akarhatnak jót is, alapvető emberi értékekről beszélnek, tisztelik a nőt, nincs ezzel semmi gond… – Barok Eszter korábbi cikkének folytatását ITT találjátok!
A nők már kezdettől fogva abba a társadalomba szocializálódtak bele, hogy a nő mindig a második, ezt fogadják el, erre születtek, ezt büszkén vállalni kell. Csoda hát, hogy a legtöbbünk kinőtte magát és átestünk a ló túloldalára? És a férfit lehet-e hibáztatni, ha a kétszázezredik eredménytelen vitára már nem reagál máshogy, csak vállrándítással? Ki tehető felelőssé azért, hogy a párkapcsolatok kialakulását és működését gátló társadalomban a társas viszonyok, a nagy szerelmek mindig hasonlóképpen rosszul végződnek?
Több belátás és kevesebb struccpolitika, több önzetlenség és kevesebb önzőség. És mindenek felett sokkal, de sokkal több minőségi kommunikáció, mert anélkül nem megy.
Gyarló az ember, tudom én, de néhanapján mi hölgyek is felvehetnénk azt a „férfiszemüveget”, amivel párunk néz a világra, és lehet, meglátnánk azt a házisárkányt, akikké az évek során váltunk jó dolgunkban.
És uraim, ti is mutathattok néhanapján alkalom nélkül is romantikára való hajlandóságot, és egy kicsivel több karakánságot annak érdekében, hogy igenis most ti válasszátok ki a hétvégi programot! Ha ez meglenne, onnantól kezdve apránként talán megoldódna szépen lassan az egész nagy félreértésen alapuló társas probléma.
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT!