Szerintem a legnagyobb szívás nem kis mellűnek lenni, hanem hízékonynak. Természetesen én is a hízékonyak közé tartozom, ami azt jelenti, hogy a levegőtől is hízok, és heti öt vagy hat alkalommal kellene edzenem, ha kecses gazellatermetre szeretnék pályázni. Nos, ez bizonyos ideig kivitelezhető, de nem minden test viseli jól, ha folyton sanyargatják, pláne, ha a hízékonyság az evés szeretetével párosul.
Nekem ebből a szempontból szerencsém van, mert nem vagyok annyira nagy étvágyú, cserébe viszont édesszájú vagyok, ez meg annyira nem szuper. A csokijaim tudnának mesélni erről, és meg is teszik, amikor beszédesen előbukkannak a csomagolópapírjaik innen-onnan. Ám vannak rosszabb dolgok is, amitől a hízékony nők kiborulnak.
Oversize ruha? Most komolyan?
Nincs kiakasztóbb vásárlás közben, mint utolsó mentsvárként oversize ruhát találni, ami maximum 38-as méretű nőkre megy fel.
„Jaj, híztam két kilót”
Amikor a vékony barátnőtök azért sír, hogy felszaladt rá két kiló, miután fél évig nem mozgott és a meki menüsorán élt. Ti ennyitől már vízilovakká változtatok volna.
Az összes ünnep maga a pokol
Hónapok kemény kitartását teszik tönkre. Míg másoknak picit kidomborodik a hasa, addig ti azon gondolkodtok, mekkora esélyetek lenne eljátszani Jabbát a Star Warsban.
„Jé, fogytál. Oh, most híztál, ugye?”
És ezt sűrű váltakozással kapjátok meg. Ez van, folyton jojóztok, mivel gyorsan mennek le és fel a kilók, ezért látványos a különbség. És nem, egyáltalán nem esik jól ezt hallgatni, lehetne, hogy inkább ne tegyetek megjegyzést?
„Ilyen keveset eszel?”
És az a meglepődés a hangjukban, ahogy kérdezik. Hát még amikor utána dobják, hogy és ENNYIRE egészségeset is?! Mintha azt hinnék, minden este pörköltet eszek, amit sörrel öblítek le. Ugyanennek a tesvérreakciója az is, amikor meglepődnek, hogy rendszeresen edzetek.
