Gyakorlat teszi a mestert – mondják, de vajon mennyi? Malcolm Gladwell szerint 10 000 óra. De vajon tényleg garancia a szorgalom a sikerre? Elegendő „mindössze” profinak lennünk valamiben az érvényesüléshez? Vagy ennél azért összetettebb a kép?
A siker vajon tehetség vagy szorgalom kérdése? Egy kérdés, ami mindenkit foglalkoztat, aki a saját kezébe szeretné venni a sorsának irányítását. Malcolm Gladwell szerint a titok az utóbbiban rejlik: aki 10 000 órán keresztül gyakorol valamit, az profi lesz az adott dologban. Gladwell a 2008-ban megjelent, Kivételesek című könyvében taglalta ezt az elméletet, mely szerint a kiemelkedő teljesítmény mögött szakmától függetlenül minden esetben a töretlen szorgalom áll.
„Kutatás kutatás hátán, zeneszerzők, kosarasok, regényírók, jégkorcsolyázók, zongoristák, sakkozók, profi bűnözők körében, vagy amit akartok, bármi más körben is, és mindegyik ezt a számot hozza ki végeredményként. Tízezer óra hozzávetőlegesen napi 3 vagy heti 20 óra gyakorlást jelent több mint 10 éven át. Természetesen ez nem magyarázza, hogy egyesek miért képesek többet kihozni a gyakorlással töltött időből, mint mások. Csak annyit jelent, hogy soha senki nem talált még példát arra, hogy egy valóságosan létező világklasszis kevesebbet gyakorolt volna.”
Gladwell elgondolása hamar népszerű lett, hiszen azzal az ígérettel kecsegtette a funkcionális analfabéta az olvasót, hogy bárki bármiben sikeres lehet, ha nem sajnálja az időt a gyakorlásra.
Az azonban, hogy a kiemelkedően sikeres emberek háta mögött mind ott van a 10 000 órányi gyakorlás, még nem jelenti azt, hogy pusztán ennyi elég az érvényesüléshez.
11 dolog, amit a sikeres emberek egyfolytában csinálnak
Szerintem nektek is van olyan személy az életetekben, akire felnéztek azért, amit elért. Sikeresnek tartjátok, egyfajta példakép. Lehet ő akár egy képzeletbeli személy is, akit az általatok gondolt pozitív tulajdonsággal ruháztok fel.
Korábbi cikkünk itt folytatódik.
A slate.com egyik cikke több témába vágó kutatást összesített, amikor arra a következtetésre jutottak, hogy a gyakorlás csak a kirakós egy darabja, és valójában jóval több tényezőn múlik, hogy ki mire képes. Mint írják, egyéni adottságoktól is függ, hogy kire hogy hat ugyanannyi idő gyakorlás. Ez magától értetődő, hiszen gondoljatok például egy matekórára: az egész osztály ugyanannyi időt tölt a matekkal, mégis van, akinek jobban megy óra végére, és van, akinek rosszabbul.
A cikk kitér arra is, hogy minél fiatalabb korban kezd valaki valamibe, annál magasabb szintre képes fejleszteni magát ugyanannyi idő gyakorlással – gyerekkorban ugyanis fogékonyabbak vagyunk mindenre.
Sőt, arról is szó esik benne, hogy a tehetség igenis létező dolog: egy kísérlet során egypetéjű és kétpetéjű ikreket kértek meg rá, hogy rajzoljanak portrét egy modellről. Míg a kétpetéjű ikrek esetében komoly szintkülönbségek voltak tapasztalhatóak, az egypetéjű ikrek nagyobb valószínűséggel rajzoltak ugyanolyan színvonalon. A tehetség tehát igenis létezik, és genetikailag kódolt.
És persze ne legyünk álszentek, mert a siker receptje, valljuk be, így néz ki: tehetség + szorgalom + szerencse = siker.
Hogy melyik összetevőből mennyi kell, részletkérdés: a lényeg, hogy mindegyik tényezőre szükség van hozzá. Szerencse alatt pedig sok mindent érthetünk, de a „jókor jó helyen” értelmezésen túl még valami ebbe a kategóriába tartozik: hogy ki hova születik.
Nem mindegy, milyen kapcsolati tőkével indul valaki neki az életnek, milyen ingerek érik, mire elegendőek a család anyagi lehetőségei, és mire nem. Bár mindezek nem rendelik el végleg az ember sorsát, azért valljuk be, nagyban meghatározzák azt.
Aki növelni akarja az esélyeit, az jól teszi, ha mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket az összetevőket kipipálhassa a listáján – viszont senki ne lepődjön meg, ha 10 000 óra éneklés után mégsem ő lenne az új Beyoncé.
