„Gyerekkoromban sok minden szerettem volna lenni: énekesnő, színésznő, orvos. Már akkor elkezdtek érdekelni az ázsiai kultúrák és az emberi szervezet is. De sosem volt kiemelten célom a jövőt illetően, mit is fogok majd csinálni.” – kezdi történetét Bettina, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Feld Bettina írását olvashatjátok a pályaválasztás nehézségeiről.
Családunkban, nagypapámtól kezdve minden fiú tudta, mi szeretne lenni, építész. Apukám, keresztapám, az unokaöcsém mind az építőiparban dolgoznak, az öcsém pedig most kezdte meg a tanulmányait, mint építőmérnök. Úgy vélem, nekik könnyű dolguk volt. A női oldalról ilyen hagyományokkal nem rendelkezünk. Számukra könnyű volt ezt a döntést meghozni, de nekem annál kevésbé. Mindig kérdezték:
„Mi leszel, ha nagy leszel?” Egy gyerek ilyenkor mondhat bármit. Aranyosnak találják, ha valami nagyot mond és biztatják, de valóban tudja egy négy-öt éves gyerek, mi lesz, ha nagy lesz?
Bizonytalanság, bizonytalanság
Bevallom, mindig is céltalan voltam. Rosszul éreztem magam, mert minden osztálytársam az általános iskola végén tudta, miért szeretne az általa jelölt gimnáziumban tovább tanulni. Érdekelte a szakma, vagy a nyelv, de nekem nem voltak ilyen céljaim.
Egyszerűen nem találtam meg azt, ami valóban érdekelne.
A gimnáziumi évek alatt végre volt időm kitalálni, mit szeretnék csinálni. Nagyon szerettem a történelmet, de még jobban a biológiát és az emberi szervezetet. Folyamatosan ilyen könyveket bújtam és ilyen témával kapcsolatos dokumentumfilmeket és műsorokat néztem.
Büszke voltam magamra, hogy meg tudom jegyezni és ki tudom mondani a bonyolult betegségek nevét és el tudom magyarázni, miért alakulnak ki. Orvos akartam lenni. Nem voltam rossz tanuló, de kitűnő sem, ilyen jegyekkel pedig nem jutottam volna be oda, szóval maradt az egészségügyi kar.
Kissé félve jelöltem meg az ápoló szakot, de megtettem, ugyanakkor a pszichológiát és a turizmust is. Egy sajnálatos hiba folytán törölték az egészségügyire való jelentkezést, így turizmusra vettek fel. „Turizmus” – ismételgettem, mikor megkaptam a levelet és a gólyatábori meghívót.
Nem örültem a felvételnek. Bűntudatom volt, szégyelltem magam, amiért erre vettek fel, holott nem ide akartam járni.
Mindenki gratulált és dicsért, milyen ügyes vagyok, de én nem éreztem magam annak. Gondoltam, sebaj, ha végzek, lesz egy jó szakma a kezemben. Egyik ismerősömet is ugyanígy vették fel bölcsészetre, ő mondta, nincs ebben semmi szégyellnivaló. Óriási motivációval vágtam bele a képzésbe. A zárthelyi dolgozatok mind jól sikerültek, a tanárokkal sem voltak problémák, a csoporttársaimmal is jól kijöttem.
Lelkes voltam, úgy éreztem, semmi nem állhat az utamba. Ám a következő félévben újból erőt vett rajtam a motiválatlanság, ami elegyedett a csalódottsággal is. Rájöttem ugyanis, nem ezt keresem. Nehezen ismertem be magamnak, de rájöttem, nem biztos, hogy a turizmusban van a jövőm.
Mindenki mosolygott, lelkesen beszéltek róla, milyen jó és érdekes ez a szakma, én azonban nem egészen ezt éreztem.
Amikor a pályakezdőktől is több év munkatapasztalatot várnak… – Problémák, amivel a generációnk minden tagja küzd
Éreztétek már úgy valaha, hogy a világ csak titeket sújt bizonyos sorscsapásokkal? Ezeken a napokon egyetlen dolog segíthet: az érzés, hogy nem vagytok egyedül. Higgyétek el, a generációnk pontosan ugyanazokkal a problémákkal küzd – valójában egy csónakban evezünk. – kezdi cikkét Viola, amit ITT olvashattok tovább!
A válasz a pohárban van?
Az első borkóstolómon az egyetemi gólyatáborban vettem részt. Hét borból álló kóstoló volt, de nem mindegyikből fogyasztottam. Nagyjából három pohár után azt mondtam, ennyi elég volt. Amikor a program véget ért, pakoltuk vissza a poharakat, a borász mellém lépett és töltött egy pohár vörösbort. Nem utasítottam vissza, bele is kortyoltam a poharamba. Nagyon finom volt, elsőre beleszerettem. Cabernet sauvignon, a borok királyát ismerhettem meg személyében. Erre az egy pohárra tudom visszavezetni a mostani érdeklődésemet ezen ital iránt.
Anyukám csodálkozva teszi fel a kérdést, miért érdeklődök ennyire a borok iránt?
Kicsit kínosan éreztem magam, hogy ezzel a hivatással szeretnék foglalkozni, mikor nincs örökség a hátam mögött, ám kiderült, mégis van. Családunkban senki sem foglalkozik borkészítéssel. Azonban nemrégiben tudtam meg, hogy a nagypapám, anyukám apukája telepített szőlőket annak idején a meglévő földünkön és készített bort.
Milyen bor illik hozzátok a legjobban? – Teszteljétek!
Ha a borlapot böngészve nehezen hoztok határozott döntést, bízzátok magatokat az ösztöneitekre. Párosítsátok a személyiségetekhez a kortyokat. Egy korábbi cikkünkben tesztelhetitek, ti melyik típushoz tartoztok.
Kíváncsiak vagytok? Kattintsatok IDE!
Hogy mi történt azóta?
Kezemben a papír, végeztem. Nagy levegőt véve próbáltam kilépni a munkaerőpiacra, ahol újabb akadályba ütköztem. Az első nagy kérdésem az volt, hol álljak neki keresni? Próbáltam a gyakorlati helyeimen érdeklődni, de vagy a lakóhelyem jelentett problémát, mivel nem a munkahely közvetlen közelében laktam, vagy egyszerűen elutasítottak. Rendben volt, hogy beírom a keresőbe, „állásajánlatok pályakezdőknek”, de ezen felül is kellett egy keresési utat vagy módot találni.
Így találtam rá a fiataloknak, egyetemistáknak és friss pályakezdőknek szóló tanácsadásokra. Adott egy lökést, hogy hogyan kezdjek bele a keresésbe és hol érdemes érdeklődnöm. Állásbörzére is ellátogattam, ahol szintén voltak ilyen tanácsadások. Jártam álláskeresési tanácsadáson és grafológián is. Utóbbin puszta kíváncsiságból vettem részt. A tanácsadó hölgy úgy olvasott a kézírásomból, mint jósnő a tarotkártyákból.
Azt látom, hogy nagyon erős vagy a borok terén.
– mondta, mielőtt erről egy szót is szólhattam volna. Kértem, hogy az egészségügybeli érdeklődésemről is beszéljen, de továbbra is a borok erősségét hangsúlyozta.
Az első lépések…
Az iskolában kérdezték, mit fogok csinálni, ha itt végeztem. Az egyik tanárom az iránt érdeklődött, tovább fogok-e tanulni turizmus alapképzésen. Akkor olvastam borász-mérnök asszisztens képzésről, így ezt mondtam. Nem igazán értette. Azt tanácsolta, próbáljam meg a mérnök képzést. Hitetlenkedve hallottam a szavait. Új képzés.
Tettem egy vakmerő lépést és a felvételi időszakban megjelöltem a szakot. Ezen kívül az egészségügyin is megjelöltem két képzést. Két út előtt álltam, amik egyformán érdekeltek. Akkor azt mondtam, mindegy, hova sikerül bekerülnöm, mindkét pálya érdekel. Tudatosabban választottam meg a képzéseket most már, ez pedig jó érzéssel töltött el.
Borász leszek!
Idegesen vártam a napot, mikor kiderülnek a felvételi pontok. Nem kellett volna annak lennem, éreztem, hogy bejutok a szakra. Nagy levegőt vettem, mikor megláttam az eredményt és megkaptam az SMS-t. „Borász leszek” – sóhajtottam nagyot. A pillanatnyi döbbenet után ugrándozni kezdtem. Büszke voltam magamra, megcsináltam, bejutottam.
Tudtam, a neheze még hátra van, de megtettem egy lépést a jövőm felé. Izgatottan, motiváltan léptem erre az új útra, immár határozottan tudva, mit szeretnék csinálni. Azonnal el is határoztam, az első általam készült cuvée-nek László bora lesz a neve, nagypapám tiszteletére. Ezzel egy időben pedig elmúlt a sóvárgásom is, amit az egészségügyi kar iránt éreztem.
Még nagyon az elején járok, messze van a vége, sok munka, tanulás és kitartás vár rám.
Félek, nem tagadom, de ugyanakkor izgatott is vagyok. A jó borhoz idő kell. Megtanultam, ehhez türelem kell. Vannak, akik azonnal tudják, mit szeretnének, másoknak ehhez idő kell. Most kezdem látni, mi vár rám. Nem bántam meg, hogy turizmust tanultam, mert általa találtam meg a választ. Ha még nem találtátok meg a számotokra kijelölt utat, ha még keresitek a választ a kérdésre,
nem kell aggódnotok! Meg fogjátok találni!
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT!
