Ha valaki megnézné a gépemen a „filmek” mappát, biztos, hogy kikerekedne a szeme. Vagy pedig nem hinné el, hogy ezeket mind én néztem meg. Komoly, sírós, elgondolkodtató filmek mellett ott virít a Pindúr pandúrok és a Bátor, a gyáva kutya, aki szinte nyüszít, hogy nézzek meg már megint egy epizódot belőle. De belegondoltatok, hogy régen nevettünk ezen és cuki is volt, de közben mennyire rémisztő?! Elhiszem, ha valakinek pont Eustace szerepelt minden rémálmában.

Még Sziporka, Csuporka és Puszedli mellett is voltak olyan szereplők, akiktől néha a hideg futkosott a hátamon, vagy „felnőtt” fejjel elgondolkoztam rajta, vajon mit akartak a készítők egy vörös ördög kinézetű transzvesztita főgonosszal? Mindenesetre imádtam a három csodacsajszit és a kalandjaikat. Még az uborkát is megszerettem, hála Bogármesternek.

A másik felejthetetlen mese számomra. A mai napig eszembe jut Mandark nevetése. Amiért pedig irigyeltem Dextert, hogy egy ilyen menő TITKOS laboratóriuma volt. Na, jó… és hogy nem bukott le?! Költői kérdés, de azért jöhetnek a válaszok.

Bár ők messzebb állnak tőlem, mégis beleégtek a tudatomba. Talán azért, mert idősebb testvérem van, és ő nézte ezeket a meséket, én pedig a kis ártatlan gyerekfejemmel nem tudtam felfogni, miért ilyen furák a szereplők és miért van itt megint egy furcsa ördög kinézetű valaki, aki csak egy pólót visel. Érdemes visszanézni most is, érdekes érzéseket fog kiváltani belőletek.

Még most is nevetek, ha rájuk gondolok. Olyan elképesztően furcsa teremtmények, hogy az hihetetlen. Még a Görcs ikreknél is rosszabbak, pedig aztán ők is elég érdekesek. Ne aggódjatok, attól a pillanattól kezdve, hogy megjelent a képernyőn, teljesen elfogadhatóvá vált, hogy egy deszka legyen a barátotok.

Nem is tudom, hogy ha a Disney-mesék tanítanak valamire, akkor ezek mire? 

Folytathatnám a listát Johnny Bravóval, az előbb említett Görcs ikrekkel és a Jelszó: Kölyök nem dedóssal is… Sőt el is határoztam, hogy a karácsonyi pihenés során egy hatalmas Cartoon Network-maratont fogok tartani!