Veletek is előfordult már, hogy a homlokotokra csapva rádöbbentetek, „jaj, már megint ugyanabba a hibába estem”? Amikor valamit elbaltáztatok, akkor és ott, azonnal meg is fogadtátok, hogy máskor nem léptek bele ugyanabba a folyóba. Könnyelmű ígéretek ezek, de inkább fel kéne tennünk a kérdést, hogy miért? Miért nem tanulunk igazán soha a saját hibáinkból?
Először is tisztázzuk, hogy elvileg kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, mert annak természetesen ugyanaz lenne a vége. De! Hérakleitosz szerint egyébként sem tudunk kétszer belelépni:
Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember.”
Akkor mégis hogyan sikerül nekünk ez folyton? Hogy rávilágítsak mindannyiunk számára, és elmélyítsem a felismerést, egy-két japán bölcsességet is megosztok most veletek!
„A könnyelmű ígéretet hamar elfelejtik.”
Hiába vagyunk tisztában a rossz tulajdonságainkkal, hiába látjuk a hibáinkat, hiába fogadjuk meg újra és újra, hogy ha még egyszer hasonló szituáció áll elő, majd a jó döntést hozzuk meg, valamiért mégis képtelen vagyunk rá, képtelenek vagyunk meghazudtolni önmagunkat, és levetkőzni rossz tulajdonságainkat, szokásainkat.
Nap mint nap a saját bőrömön tapasztalom, hogy milyen nehéz ez. Este amikor végre ágyba kerülök, azon morfondírozok – miközben órákig forgolódom –, hogy holnap változtatok a rossz berögződéseimen, mert nem is olyan nehéz, csak akarat kérdése, és le tudom majd győzni a démonaimat.
„Anyámnak azt mondták, ebből a gyerekből sosem lesz semmi” – Történet az akaraterő sorsfordító erejéről
„Anyámnak erős akarata van. Olyan erős, mint a vízé. Ha elhatározza, hogy akar valamit, akkor, akárcsak a víz, megkeresi a maga útját a legapróbb hajszálrepedéseken keresztül. Az ő akaratereje gyógyító hatással bírt. Engem gyógyított meg vele.”
Ha másnap reggel a gép elé ülök, majd válaszolok minden olyan üzenetre, amire eddig nem sikerült, elviszem a kabátokat a tisztítóba, feladom a leveleket, amiket kell, időben befizetem a csekkeket, nem hagyom a kávésbögrémet az asztalon, a teásat sem, sőt a poharakat, tányérokat sem hagyom szanaszét, és persze innentől kezdve mindig elmosogatok majd magam után, elpakolom a ruháimat a székről, polcról, földről, és ki tudja még honnan.
Ezután majd egyszerűbb lesz! Felnőtt vagyok, másoknak is sikerül, nem halogatnak semmit, rendet tartanak maguk körül, és jó döntéseket hoznak. Akkor nekem miért ne menne? Menni fog!
Hát persze, hogy menni fog, ha ott áll felettem valaki, aki nyüstöl, rugdos, figyelmeztet, mint egy jó őrangyal. De attól tartok, ezeket az őrangyalokat nekünk kell megteremtünk a fejünkben, amolyan pozitív ént, saját hanggal.
„Adj neki tanácsot. Ha nem hallgat rád, hadd tanítsa meg a balsorsa.”
Az élet számtalan próba elé állít minket. Ami elsőre nem sikerül, majd megy másodikra, ha arra sem, megkapjuk újra és újra addig, amíg nem változtatunk rajta. Én azt gondolom, egy idő után magától menni fog, amikor már annyiszor futunk le egy adott kört, hogy beleununk. Na akkor fogunk változtatni, hiszen csak teljes gőzzel, illetve meggyőződéssel tudjuk megtenni.
„Aki hétszer elesik, nyolcadszorra áll fel.”
Hiába mondják valakinek, hogy szokjon le a dohányzásról, ha nem önszántából érzi, hogy meg kell tennie, nem is fogja!
Nekünk kell megoldanunk, nekünk kell rádöbbennünk, hogy változtatnunk kell, majd teljes meggyőződéssel beleállni a problémába. Annak megoldása már persze mindenkinek más és más lehet, míg egyikünknek könnyebb, a másikunknak jóval nehezebb.
„Az el nem vetett mag nem kel ki.”
Ez az a pont, amikor már érdemes lehet segítséget kérni, de csak és kizárólag az elhatározásunk után. Merjetek támogatást kérni, vagy egyszerűen csak figyeljétek meg a közvetlen környezeteteket, ők vajon hogyan csinálják. Inspirálódjatok, merítsetek erőt belőlük.
„Falun menj a falusiak után.”
Alámerültem a self-help világába, és választottam néhány valóban hasznos gondolatot
„Egyre többen akarják a lehető legtöbbet kihozni magukból, így a self-help biznisz a virágkorát éli. Akik egy személyes tréninget nem engedhetnek meg maguknak, máshol is kereshetik az útmutatást, hiszen könyvek, YouTube-videók, Instagram-oldalak is akadnak szép számmal a témában. A mennyiség viszont ez esetben is a minőség rovására megy: több a közhely, mint a valódi, tartalmas gondolat. Most mégis átrágtam magam ezernyi oldalon, hogy találjak öt olyan tanácsot, amit talán érdemes megszívlelni.”
Motivációt és erőt sokszor szólásokból, közmondásokból és egyéb életbölcsességekből is vehetünk, még ha közhelyesek is. Előbb-utóbb beépülnek, és sokkal könnyebb lesz kitörnünk, vagy átlépnünk a saját korlátainkat.
Keressetek magatoknak egy idézetet, mantrát, amit újra és újra elmormolhattok magatokban, előbb-utóbb higgyétek el, elindít majd a változás útján.
„A por is, ha összehordják, heggyé válik.”