Sok megosztó étel létezik, amikért egyesek rajonganak, mások kategorikusan elutasítják. Leginkább a belsőségekre igaz ez, és talán mind közül a velő az egyik legmegosztóbb. Az ínyencek mindenesetre rajonganak érte.
Van a csontvelő és az agyvelő, a kettő közül a velőscsont, a húslevesben főtt marhacsont remegős belseje a vasárnapi húsleves előtt kerül ínyenc előételként pirítósra ünnepibb alkalmakon, míg az agyvelőt önmagában vagy más belsőségekkel együtt készítjük – ínyenceknek és bevállalósoknak.
Mi, magyarok nem finomkodunk ezzel a különleges alapanyaggal: általában magyarosan, bazaltosan, gyakran bográcsban főzzük-sütjük, de nem mindenhol van ez így.
Franciaországban pácolják, posírozzák, spárgával párosítják, különleges előételnek számít sokféle formában, de Olaszországban is nagy becsben tartják, és nemcsak a nálunk is kapható marha– és sertésvelőt, de a bárányvelőt is, mivel az egészséges és sovány bárányhúsnak is nagyobb náluk a kultusza. A vajban sült petrezselymes-fokhagymás bárányvelő a legelegánsabb éttermek kínálatában is szerepel, nálunk egyre ritkábban találkozunk a velővel nemhogy éttermekben, de a piacokon, henteseknél is.
Pedig a velő tápanyagban gazdag, önmagában is karakteres, a klasszikus magyar fogásokban vagy magában, vagy más belsőségekkel szerepel.
Videó: Életünkben először ettünk rovart – A VOUS-lányok bevállalták!
Megszokás, szocializáció, jóféle feldolgozás: nagy valószínűséggel ezek kellenek ahhoz, hogy beépítsük az étrendünkbe a rovarokat, amelyekből – állítólag – alaphangon fél kilót fogyasztunk el évente. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete szerint tehetnénk ezt tudatosan is – nemcsak a vadonban, hanem a családi étkezések során is.
A cikk folytatásáért kattintsatok ide!
Legegyszerűbb és leggyorsabb a sült velő, amit pirítóssal fogyasztunk, esetleg palacsintába töltjük, amit jó hazai szokás szerint ki is rántunk, de a velős tojás, velős rántotta is kedvelt felhasználása, főleg disznótoros reggeleken.
A vesevelő és a velős pacal pedig igazi magyaros megosztó, itt a belsőségek tombolnak, és nemcsak a tudat miatt, hogy agyvelő kerül az ételbe, hanem az állagok és szagok miatt: vannak, akiket a vese és a pacal erős és jellegzetes bukéja elriaszt, míg mások ezt feledik, és csak a végeredmény fűszeres finomságára esküsznek…
A cikk itt még nem ér véget! A folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
