Aki ezt műveli, az nem is tudom, mit gondol, na jó, igazából de. Veszekedés közben és után úgy tenni, mintha nem is történt volna semmi, az kérem szépen merő öngyilkosság, vagy legalábbis klasszikusan a 'fát önmagatok alatt vágni' esete. Értem én, hogy könnyebb elmenekülni a valóságtól, de ha besöpritek a problémát a szőnyeg alá, annak katasztrofális végkimenetele lesz. Egy nap az a szőnyeg kilyukad, és hát annyi szeméttől mentsen meg az ég… Szóval: nézzetek szembe az aktuális problémával, jó? 

Ezt a kérdést akkor dobjátok be, amikor már nagyon úgy tűnik, hogy a vita kiindulópontja elveszik a homályban. Néha ugyanis a megbeszéletlen, felszín alatt lakozó VALÓDI problémák generálnak hatalmas veszekedéseket. Szóval, esetenként tegyétek fel ennek a kérdésnek bármely változatát, mert azt azért, ugye, ti sem hiszitek, hogy azért zeng tőletek a ház már húsz perce, mert túl sós lett a rizottó? Vagy hogy nem tud egyedül lenni a lakásban?

Forrás:

iStock

Vagy legalább vegyetek egy nagy levegőt, mielőtt reagáltok. Elsőre ugyanis könnyen megsértődtök, és dühből válaszoltok, amivel még jobban elmérgesíthetitek a helyzetet. Kicsit távolodjatok el a helyzettől, és nézzétek messzebbről kettőtöket. Min veszekedtek? Miért? Mi lenne a helyes válasz? Ne a személyét támadjátok, hanem a tettét. Ez hatalmas különbség! Ajánljatok megoldást is a helyzetre!

Sima ügy! Nem értetek egyet, na és? Ritka, hogy két ember mindenben egyetért. Mondjátok ki, fogadjátok el, tartsátok tiszteletben a másik észrevételeit, érzéseit. Keressetek olyan megoldást, ami mind a kettőtöknek megfelelő.

Ezek pedig a következők: köszönöm, sajnálom, bocsánat. Sokat számít, hogy ezeket nemcsak gondoljátok, hanem ki is mondjátok. Ezek a szavak azok, amelyek a veszekedés során a másik gyomrában keletkező csomót varázsütésre feloldják.