Mindenkivel megtörtént. Csináltatok egy simet, egy darabig elvoltatok vele, aztán teljesen ráuntatok. Vagy csak sokan lettek a lakásban, és mivel nem tudtatok egyszerre 8-felé figyelni (én is próbáltam, nekem sem ment), ideje volt megválni valakitől. Persze a különköltözés nem annyira jöhetett szóba, mert attól még felbukkant a környéken, és az teljesen összezavarta az idővonalat. Így hát nem volt más választás, elküldtétek úszni, és eladtátok a létrát. Vagy bevittétek egy szobába, és eladtátok az ajtót. Esetleg konyhai tűz tört ki, nektek pedig pont nem volt riasztótok. A lényeg, hogy a sim eltávozott, és már csak kísértetként járt vissza riogatni.

Eleinte biztosan ti is megpróbáltatok szabályszerűen játszani. Kiválasztottátok a lakást, vettetek bele egy hűtőt és egy ágyat, aztán munkát kerestetek a simnek, mert elfogyott az összes pénzetek. Egy idő után viszont elég unalmas lett, hogy még egy fránya képet sem tudtatok venni a falra, ő pedig folyton hisztizett, hogy nem tetszik neki a környezet, vagy nem tud mivel játszani. Úgyhogy jöttek a csalókódok. Motherlode, kaching, és az én kedvencem, a moveobjectson, amivel bármit el lehetett adni. Mosatlan edényeket, háromhetes újságot, sőt még a simet is, úgyhogy nem kellett többé takarításra pazarolni az időt.

A Sims 2-ben volt egy család, ahol az egyik férfit elrabolták az ufók, majd a visszatérés után kis zöld gyereke született. Még a nevére is emlékszem; ő volt Pascal, aki két fura tesójával lakott egy még furább lakásban. Amikor rájöttem, hogy ilyen funkció is létezik a játékban, képes voltam éjszakákon át egy torony tetején bámulni a karakteremet, aki igazából semmit sem csinált, csak az eget fürkészte a teleszkópján. Mindezt azért, hogy elrabolják az ufók – akik nálam valamiért sosem jöttek.

Őszintén: veletek hányszor fordult elő, hogy órákat töltöttetek a tökéletes sim elkészítésével, vettetek egy álomházat, és úgy bebútoroztátok, hogy azt még egy lakberendező is ámulattal nézte volna? Aztán játszottatok kábé öt percet a karakterrel, és soha többet a közelébe sem mentetek. Nálam kábé minden második játéknál ez volt a menetrend, ha ugyanis egy sim nem nőtt a szívemhez az első percben, többé nem is néztem a háza tájára.

Mindenki kipróbálta legalább egyszer, milyen furcsa vonásokkal lehet teljesen eltorzítani egy karaktert. Én például egyszer elkészítettem a legrondább simet, amit valaha is láttam. Hatalmas szemek, miniatűr száj, óriási fülek és iszonyúan hosszú Pinocchio-orr. Igen, akkor már tényleg nagyon unatkoztam.

Amikor először játszottam a játékkal, rögtön elkészítettem a virtuális hasonmásomat. Elterveztem, hogy milyen szép lakásban fogok élni, milyen karriert fogok befutni, sőt, az akkori plátói szerelmemet is megcsináltam a játékban, hogy legalább ott boldogok legyünk, ha már a való életben nem igazán tudta, hogy létezem. Tuti, hogy ezt mindenki eljátszotta legalább egyszer!

Van egy szép házam, szerető családom, rengeteg barátom és szuper karrierem… Köszönöm, Sims!