A postás mindig kétszer csenget, Pop, csajok, satöbbi, A vonzás szabályai, A remény rabjai, Trainspotting. Hogy mi a közös bennük? Egyik könyvadaptáció jobban sikerült közülük, mint a másik. Éppen ezért nem egyszerű mindössze egyetlenegyet kiválasztani a kedvenceink közül, de azért megpróbáltuk!
Mi, VOUS-lányok nemcsak írni, olvasni is imádunk, és ha éppen nem írunk vagy olvasunk, akkor nagy eséllyel „mozizunk”. Most, hogy beköszöntött a cudar időjárás, nincs is jobb, mint esténként bekuckózni egy jó kis könyvvel vagy filmmel – na meg persze a pasinkkal – a paplan alá.
Regények, amelyek formáltak bennünket – könyvajánló tőlünk nektek
Összegyűjtöttük nektek a kedvenc könyveinket, amiket bármikor elolvashattok – mindenképpen jó élmény lesz. A könyvek izgalmasak, szórakoztatóak, és biztosak vagyunk benne, hogy mindenki megtalálja a listánkban a neki tetszőt. Hogy könnyebb legyen válogatni a számtalan olvasnivaló közül, leírjuk, mit és miért is ajánljuk nektek!
Milyen egy jó könyvadaptáció?
Kinek ez, kinek az, és nagyjából mindig lutri, hogy mire számíthatunk!
Egy újragondolt változat szuperizgalmas lehet, általa pedig egy újabb élménnyel is gazdagodhatunk, miközben baromi bosszantóan is elsülhet.
Én személy szerint szeretem, ha valamit tudok előre, mert biztonságérzetet ad. Egy könyvadaptációval pont úgy vagyok, mint egy koncerttel, nem szeretem, ha nem úgy kapom vissza a kedvenc számaimat, ahogyan megszoktam őket, hanem újrahangszerelve, vagy épp az improvizációtól totálisan megváltozva. Éppen ezért is csalódtam az egyik kedvenc könyvemben, amit az egyik szintén kedvenc rendezőm, Michel Gondry vitt vászonra. A tajtékos napok akkora csalódás volt, hogy a mai napig bosszankodom miatta, és már a könyvre is valahogy másképp tekintek azóta. De felejtsük is el ezt! Jöjjön néhány ajánlás egyenesen tőlünk, amikben tutira nem fogtok csalódni!
Azoknak, akik kedvelik a sötét humort
Kellemes csalódás volt egy szintén kedves íróm regényéből készült film, amit elképesztően jól sikerült a vászonra vinni. Szinte egy az egyben azt kaptam tőle, amit a könyv adott. Talán egy kicsit kevesebb véres jelenettel. Az Amerikai psychót Bret Easton Ellis azonos című regénye alapján filmesítették meg. Ellis a könyvet 1991-ben írta, majd a film 2000-ben került a vászonra. Christian Bale, Chloe Sevigny, és többek között Reese Witherspoon is játszik benne – hogy csak néhányat említsünk.
A mocskos, gyilkolászós jelenetek nagy részét ugyan kihagyták a filmből, de így is bőven maradt benne elég sötét humor, hogy élvezni tudjuk, és egyhuzamban végignézzük anélkül, hogy felforduljon a gyomrunk, vagy a takaró alá bújjunk. A látvány, a stílus nagyon rendben vannak, amit elképesztően jó kis zenékkel fűszereztek meg, amelyek persze a könyvben is bőven kapnak említést.
Azoknak, akik szívesen kalandoznak egy képzelt világban
Viola, az ügyeletes kritikusunk Harry Pottert ajánlja:
„Alapvetően nem szeretem a könyvadaptációkat, mivel nekem sokszor csalódást okoznak. Az ember elképzeli a karaktereket és a helyszíneket valamilyennek, aztán a filmvászonról a saját elképzelései helyett a rendező gondolatai köszönnek vissza. Ha kijön egy új adaptáció trailere, én már előre félek…
Ez alól viszont volt számomra egy nagyon pozitív kivétel: a Harry Potter-filmek. Nem állítom, hogy hibátlanok–- sem azt, hogy a könyv nyomába érnének –, de az általam elképzelt világot tökéletesen adták vissza. Nagyon jó volt azzal szembesülni, hogy a szereplők pontosan úgy néznek ki, ahogy elképzeltem – a helyszínek pedig még ennél is csodálatosabbak voltak. Ebben a sorozatban gyakorlatilag az utolsó teáskanál is a helyén van: ott, ahol az olvasó a könyvek alapján elképzelte.”
Azoknak, akik katartikus élményre vágynak
Sophie – a könyvek és filmek rengetegében – a Száll a kakukk fészkére voksol:
„Nem volt könnyű kiválasztani azt a sztorit, ami szerintem filmen és könyvben ugyanolyan jól működött, hiszen sok olyan könyvet tudok felsorolni, ami sokkal jobb volt, mint a film, és a fordított esetre is könnyebben tudok példát mondani. De azért mégis van egy történet, ami szerintem könyvben és filmben is kifogástalanul sikerült: a Száll a kakukk fészkére. Ha visszagondolok, olvasva és nézve is ugyanolyan katartikus, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze vagy olvassa vagy mindkettő. Meg persze az Elfújta a szelet. De annak a rajongásomnak már szenteltem korábban egy cikket!”
És végül azoknak, akik szívesen „visszautaznak” a múltba
Eszter anno leragadt a Volt egy farmom Afrikábannál, és azóta sem tudta semmi felülmúlni:
„Karen Blixen Volt egy farmom Afrikában című könyvét csak azért olvastam el, mert imádtam a könyvadaptációt Robert Redforddal és Mery Streeppel. Aki nem látta, képzelje el a Nagy Romantikus filmet egy kemény, de érzékeny nővel, egy rossz házassággal, egy ismeretlen, vad kontinenssel és egy szerelemmel A Férfival, akinek kérges a tenyere, de érzékeny a lelke. Aki szabad és független. Akit nem lehet meghódítani, de valahogy mégis mindig nálad köt ki.
A könyv más élmény. Olyan szavak jutnak róla eszembe, mint a finom, nézelődő, az érzékeny, a leíró. Emlékcsokrok, amelyekbe sorra beleszagol az írónő. Emlékmozaikok, amelyeket, nem sorban nézeget meg közelebbről. Ha a gondolatok miatt, amelyeket akkor az arisztokrácia képviselt, nem is a legmodernebb olvasmány. Az érzékeny leírások – köszönhetően a fordítónak – miatt ajánlom azoknak, akik szeretnének egy kicsit elmerülni a gyönyörű kifejezésekben és szavakban. Mindenki másnak a a filmet javaslom, amelyet egy darabig még nem fognak újraforgatni.”