Nem, az ő legkedvencebb játéka a vécépapír. De nem a guriga, a csupasz kartonhenger nyilván nem érdekes, ő azt szereti, hogy apró miszlikekbe tépkedheti szét a vécépapírt. Egy pörgősebb éjszaka folyamán kettőt is lazán elfogyaszt, és ilyen büszke a művére:

Még nem volt egy éve, hogy együtt éltünk A Macskával, már elérte, hogy könnyes szemmel könyörögjek neki azért, hogy inkább a bútorokat karmolja szét, ne pedig a falat. Igen, az én cicám (nem is illik rá ez a kifejezés!) akkor kerül eksztatikus állapotba, ha minél nagyobb darabokban sikerül letépnie a tapétát, és persze ebben is nagyon jó.

Mióta betette a lábát A Macska, a nyugodt olvasgatásnak befellegzett. Amint meglátja a könyvet a kezemben, vérszemet kap és ahelyett, hogy cuki dorombolással terelné el a figyelmemet, sokkal drasztikusabb módszert vet be. Ezt:

Természetesen semmi mást sem lehet csinálni a jelenlétében. A Macska abban a pillanatban, hogy speciális radarján keresztül érzi, a számítógéphez szeretnék leülni, megjelenik, hogy ellehetetlenítse a sorozatnézést munkát. Ez persze nem azt jelenti, hogy ilyenkor hozzá lehetne érni és engedne egy kis simogatást. AZT SOHA NEM SZABAD.

Lenyűgöző tulajdonsága még A Macskának, hogyan tud egy hozzá képes nagy területet teljesen elfoglalni. Például éjszakánként boldogan foglal helyet a párnámon, hogy húsz kis karommal a fejbőrömet karcolgassa addig, amíg teljes egészében el nem veszi tőlem.

De ami minden eddiginél sokkal idegesítőbb, hogy mindezek után is olyan rettentően cuki, hogy semmi másra nem vágyom, mint hogy teljesítsem minden kívánságát!