Magyarul mennyivel szebben, nőiesebben hangzik, nem igaz? Pedig mindegy, hogyan fogalmazzuk meg, a lényeg ugyanaz: ha nem tanuljátok meg elengedni a dolgokat, nemcsak a mindennapjaitokat nehezítitek meg, de az egészségeteknek is ártotok – nem is kicsit. Mondani nyilván könnyebb, mint megcsinálni, de érdemes megpróbálni, különben olyan dolgok miatt megy tönkre az egészségetek, amiken nem tudtok változtatni.
Világéletemben túlaggódós ember voltam. Én vagyok az a típus, aki ha minden jól megy, elkezdek görcsölni azon, mi fog elromlani, mert úgy érzem, semmi nem lehet ennyire tökéletes. Ha az életem minden részében klappolnak a dolgok, szörnyű tragédiákat, munkahelyi kudarcokat, szakításokat sejtek a közeljövőben,
hiszen minden jó időszak után egy rossznak kell jönnie, nem igaz?
Aztán rá tudok görcsölni arra is, hogy amit mondok vagy csinálok éppen megfelelő-e, nem érti-e félre valaki, megteszek-e mindent, hogy az életem összes területén a legjobbat nyújtsam. Borzasztó stresszes ilyen feszültségben élni, és folyamatosan aktívan dolgoznom kell azon, hogy megtanuljam elengedni a dolgokat – mert az elengedés tényleg művészet, és mostanában egyre több embernek van szüksége arra, hogy megtanuljon festeni a vásznára, vagy táncolni a ritmusára.
Többszörös nyomás a megfelelésre
Persze természetes, hogy aggódunk. Meg akarunk felelni, tetszeni akarunk, azt szeretnénk, ha minél több ember szeretne minket. Ez nem új keletű dolog, mióta lemásztunk a fáról, és közösségbe tömörültünk, mások szemén át látjuk saját magunkat. Idegenek kedvében akarunk járni, úgy alakítjuk a személyiségünket, hogy lehetőleg minél több ember számára szimpatikusak legyünk,
követjük az éppen aktuális trendeket – már talán az ősasszonyok is az éppen trendi szaggatott bőrszoknyát hordták, és az újhullámos módszerekkel sütötték a hipszter-mamuthúst, csak nem tudunk róla.
Hála az internetnek, ma már többszörös a nyomás rajtunk, hogy megfeleljünk egy elképzelt ideálnak: annak a nőnek, akinek dögös férje, cuki gyereke, álommelója és tökéletes teste van, aki luxusnyaralásokon költi el a pénzét, és dizájnerruhákat hord a formás fenekére. Reggel zöld smoothie-t kortyolgat, a tengerpartra jár kocogni, koraeste pedig találkozik a hasonlóan csodálatos barátnőivel, és a gyereket lepasszolva beül velük koktélozgatni a város legtrendibb bárjába. Mindene tökéletes – legalábbis Instagramon és Facebookon. Ember legyen a talpán, aki nem szeretne a helyében lenni.
A nagy Kim Kardashian-meztelenség-határozó: miért követik milliók ezt a nőt?
Kim Kardashianról mindenki hallott már, aki kinyit néha egy bulvárlapot. A nő, aki arról híres, hogy híres: 63 millióan követik az Instagramon, ahol most épp két meztelen fotót is posztolt magáról. Bette Midler színésznőnek igaza van: ha Kim a testének egy olyan részét szeretné megmutatni, amit nem ismer a világ, le kell nyelnie a kamerát. De vajon miért mutogatja magát pucéran egy celeb, és miért kíváncsiak rá milliók?
Egy korábbi cikkünkből ITT megkaphatjátok a választ!
Csakhogy ezek a pillanatok csupán polírozott plakátjai annak, hogyan él valójában ez a nő. Ő ugyanúgy ennek a képnek szeretne megfelelni, ahogyan mi, nem hiába csak ezeket a pillanatokat osztja meg a követőivel. Nem látjátok, ahogy smink nélkül reggel kimászik az ágyból és órákon át próbálkozik, hogy eltüntesse a bőrhibáit, nem látjátok, hogy a férje igazából egy bunkó, aki nem törődik a gyerekkel, nem látjátok, hogy a baba gyakorlatilag alig találkozik a szüleivel.
Sőt, azt sem, hogy a csodás karrier csak papíron létezik, az utazásokat pedig a férj azért állja, hogy a nő ne legyen otthon, amikor a szeretőjével találkozik. A plakátot látjátok, nem a filmet – mégis ezt a képet rakjátok magatok elé példának.
Van egy rossz hírem: lehetetlen, hogy elérjétek. Még annak a nőnek sem sikerült, akit Instagramon nézegettek.
Engedjétek el, hogy nem ti nyertétek a lottót
Nem érdemes azon görcsölnötök, hogy megfeleljetek egy ideálnak, akár a társadalom állította elétek, akár ti magatok szabtátok meg saját magatoknak egy Instagram-profil alapján. Ha megtanuljátok elengedni azt, hogy nem tökéletes az életetek (a hajatok lapos maradt reggel, hiába szárítottátok be, a bolti eladó bunkó volt veletek, és még egy autós is lefröcskölt hazafelé menet, a lottót meg megint elvitte valaki más), előbb-utóbb azt veszitek majd észre, hogy a tökéletlenségben is képesek vagytok meglátni azt, amire eddig annyira nagyon vágyódtatok. És most nem arra biztatlak, hogy üljetek le a lakásotok közepére, és innentől ti törekedjetek arra, hogy a lehető legtöbbet hozzátok ki magatokból és az életetekből – hanem arra, hogy ne ragaszkodjatok görcsösen ahhoz, mások szerint hogyan kéne élnetek.
Hallottatok már a SAD-ről? Ha nem, attól még lehet, hogy átéltétek ezt a vélt vagy valós betegséget!
Tavaszi fáradtság, nyári melankólia, őszi kedvetlenség, téli depresszió – nem furcsa, hogy mindegyik évszakban képesek vagyunk megmagyarázni, miért vagyunk rosszkedvűek? Szakértők szerint ennek két oka lehet: az egyik a szezonális affektív zavarban, a másik pedig a saját múltunkban keresendő.
A téli depresszióról szóló cikket ide kattintva olvashatjátok.
Mindig csodáltam a barátomat, mennyire mesteri módon műveli ezt az egész elengedés dolgot. Amennyire én görcsölök, ő annyira laza, és nem próbál meg senkinek sem megfelelni. Emellett képtelen felhúzni magát olyan apróságokon, amiket nem tud megváltoztatni. Máltai nyaralásunk utolsó napján például ellopták a szállodából 50 eurónkat – míg én kiabáltam a szállodavezetővel, puffogtam a többi magyarnak a shuttle buszra várva, ő csak átölelt, annyit mondott, hogy „most már úgysem tudunk vele mit csinálni”, és jókedvűen csacsogott tovább a mellettünk ülő párral.
Ugyanez történt akkor is, amikor nem kevés pénz befizetése után csak egy szedett-vedett gozói túrára vittek el minket az egész napos bónuszút helyett – ő a vállát vonta, hogy most már ez van, én pedig fortyogtam magamban. Ő alapvetően sokkal boldogabb ember is, mint én, és erőteljesen próbál átnevelni arra, hogy én is hasonlóan egyszerűen lássam a világot: ha tudsz ellene tenni valamit, tegyél, ha nem, akkor engedd el. (Hozzáteszem: a mi máltai utunk is, a kellemetlenségek ellenére, Instagramon tökéletes álomnyaralásként jelenik meg – ennyit a látszatról.)
A testeteknek is kell a nyugalom
Az elengedés művészete egyébként nemcsak a lelketeknek, de a testeteknek is elengedhetetlen – rengeteg kutatás bizonyította már, hogy a folyamatos stressz fizikailag is beteggé tesz. A WebMD cikke szerint legalább 10 olyan betegség eredeztethető a folyamatos szorongásból és idegeskedésből, amit akár meg is előzhetnénk: különböző szív- és érrendszeri betegségek, asztma, túlsúly, cukorbetegség, migrénes fejfájás, depresszió, emésztőrendszeri betegségek, Alzheimer, idő előtti öregedés és idő előtti halál lehet annak a következménye, ha hosszú ideig éri a szervezetet intenzív stresszhatás. Ezek közül egyik sem játék – nem lenne sokkal jobb, ha végre nem görcsölnétek olyan dolgokon, amiken nem tudtok változtatni, és csak lazán élnétek az életeteket?
Persze egyértelmű, hogy ez nem ilyen egyszerű – én már csak tudom, naponta kell dolgoznom rajta, hogy ne stresszeljek. De végül megéri: ha megtanultok a pillanatban élni, és gyorsan elengedni mindent, ami nem szolgálja a javatokat, a testi és lelki egészségeteknek is rettenetes sokat segítetek.
Néha már az is elég, ha rámosolyogtok a bunkó buszvezetőre – ki tudja, lehet, hogy neki is csak iszonyatosan rossz napja volt, és egy mosollyal kicsit fordítani tudtok a dolgon ti is.
Engedd el! De hogyan tegyétek, hogy ne sérüljetek?
Kevés olyan idegesítő mondat van, mint egy jól időzített „Engedd el!” vagy „Lépj már túl rajta!”. Ez körülbelül olyan, mint amikor egy ideges embernek azt mondjuk „Nyugodj már meg, nincs miért idegeskedned!”. Garantáltan még feszültebb lesz, és ezzel csak annyit üzenünk felé, hogy ne is akarjon tudomást venni a problémájáról, mint ahogyan mi sem az övéről.
Asztrológus szerzőnk, Németvölgyi-Nagy Reni korábbi cikkét ide kattintva olvashatjátok.
