Tegye fel a kezét az, aki pirulós! Hoppá, az enyém is fent van. Hát igen, ez egy elég nagy átka a tini- és felnőtt életnek, mert egyszerűen nem tudjátok kordában tartani a piros foltjaitokat. Nálatok és nálam új értelmet nyert az a fogalom, hogy: kiül az arcára, mit érez. Éppen ezért most derüljünk együtt a saját pirulósságunkon!
Haladjunk csak szépen sorban, milyen tipikus, sokszor ciki helyzetekkel néz szembe az, akit pirulós természettel áldott meg az anyatermészet.
Rájönni, hogy el fogtok vörösödni…
felér azzal a kínnal, amikor tényleg elvörösödtetek. Ó, istenem, MIÉRT?! HOVA BÚJJAK?!
Társaságban, piruláskor, a legnagyob kihívás…
hogy úgy tegyetek, mintha nem pirultatok volna el.
Persze ez nem mindig jön össze…
hanem még jobban rágörcsöltök. És még jobban elvörösödtök.
Általában túl feltűnően próbáljátok leplezni, hogy elvörösödtetek
Például legyezitek magatokat, és takargatjátok az arcotokat. Amivel persze még jobban felhívjátok a figyelmet a pirosságotokra.
„Nézd, elvörösödött, úúú!”
Utáljuk ezt a mondatot. Én is érzem, nem kell még fel is hívni rá MINDENKI figyelmét. Az enyémet sem.
Ha a kiszemelt puszit adott vagy hozzátok ért tinikorotokban…
a fejetek lángoló golyóbissá változott. És utána töprengtetek, vajon ő rájött-e, hogy ti totál bele vagytok zúgva. Persze hogy rájött.
Próbáltok pozitívan hozzáálni a dologhoz, mondván…
legalább nincs szükségetek pirosítóra. Igaz, kicsit tehenészlányos lett a hatás.
Nektek hány pont ismerős ebből?
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
