Mi az, amit egy pasinak soha, semmilyen körülmények között nem bocsátanátok meg? Ha ránéz egy másik nőre? Ha kiabál veletek? Ha mások előtt kínos helyzetbe hoz? Vagy nálatok a megcsalás is megbocsátható? Jó kérdések ezek, nem igaz? Sokan sokféle választ adnátok, mert ahogyan másban, ebben sem vagyunk egyformák.
Valahogyan úgy képzelem ezt a megbocsátósdit, hogy két ember belelép egy kis körbe, a maga kis rámpáival, amit aztán szépen lefektet. Elmondja, hogy ezt tolerálom, ezt pedig nem. És ez csak akkor tud működni, ha egyik sem éli meg a másik elvárásait súlyos korlátként.
És igen, ebbe akár az is belefér, hogy az ember megbocsásson egy megcsalást.
Mert ha két felnőtt emberről van szó, akik képesek együttműködni és megfelelően kommunikálni, akkor erre is van szabályrendszerük. Vannak, akik azt mondják, hogy sok év együttlét után nem akarnak róla tudni, ha megtörténik, és vannak, akik mindig, mindenről tudni akarnak.
Az a sejtésetek, hogy megcsal a pasitok? Járjatok utána! – interjú egy magánnyomozóval
Szerelemféltés, paranoia, birtoklási vágy, bizalmatlanság, a kommunikáció hiánya, „nyomozgatások” a pasitok telefonjában és Facebook-profiljában. Egy kapcsolatban sokszor megtalálhatóak ezek a „mumusok”, ezért egy magánnyomozót kérdeztünk arról, hogy mikor, és egyáltalán érdemes-e kutakodni a partnerünk után, illetve mikor van az a pont, amikor már jobb átadni az ügyet szakértői kezekbe.
Az előbbiekről fogalmam sincsen, miért akarják ezt, én nem tartozom közéjük. Az utóbbiak azonban úgy gondolják, hogy joguk van dönteni akkor, ha megtörténik a félrelépés a másik részéről. Vannak, akik abban hisznek, hogy a megcsalásig néha két ember juttatja el egymást, és ezt bizonyos feltételek mellett helyre lehet hozni. Nem könnyű munka, és senki sem gondolja komolyan, hogy könnyedén, éretten fog kezelni egy ilyen helyzetet, de legalább megpróbálkoznak vele. Az élet sohasem fekete és fehér. Az, hogy mi fér bele egy párkapcsolatba, és hol van a megbocsátás vékony határa, mindenki maga dönti el.
Ami azt illeti, én nem tudnék együtt lenni egy olyan pasival, aki kiabál velem. Egy pasi ezt megteheti egyszer, de kétszer már nem. Szerintem egy ember, nemtől függetlenül, legyen képes normálisan kezelni egy konfliktushelyzetet, és ne rögtön ordítozással próbálja meg „megoldani” azt.
Egy üvöltő pasi – ha le kéne rajzolnom – olyan, akinek a szájából korbácsok csapkodnak. A szavak is tudnak ütni. Engem ne üssenek.
Azzal sem tudnék együtt élni, ha a társam nem venne rólam tudomást. Ha könnyedén elsuhanna a mondandóm felett, ha meg akarnék beszélni vele valamit, és ahelyett, hogy partnerként tekintene rám, úgy tenne, mintha nem lenne megbeszélnivalónk. Ettől kinyílik a bicska a zsebemben. Egy ilyen ember mellett – ismét nemtől függetlenül – értéktelennek érzitek magatokat, és zavarodottnak. Úgy, mint akit elkapott egy csapda, amiből nem tudjátok, hogyan szabaduljatok. A leggonoszabb húzás valakit levegőnek nézni, és nem részt venni a konfliktusokban, mert így sosem juttok egyről a kettőre. Így nehéz végső döntést hozni bármiben is.
Nyilván attól is függ, hogy ki mit visel nehezen, hogy mit hordoz a csomagjában, amit az élet pakol meg neki.
Valószínűleg akinek nagyon jó a kapcsolata a családjával, nem tudja elviselni, ha az élettársa nem adja meg a tiszteletet nekik. Akit egyszer sarokba szorított egy üvöltöző ember, az nem akar ordítozó élettárssal élni. Mint ahogyan egy hanyag szülőt maga mögött tudó nő sem fogja megbocsátani, ha nem ő áll az első helyen a társánál. Persze, ez nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy a rossz minták miatt pont a rosszat válasszuk magunk mellé.
Létezik teljes feloldozás?
Sokan játsszák azt a játszmát, hogy túl könnyen megbocsátanak. Egyszer, kétszer, százszor. De a helyzet az, hogy a megbocsátás nem megy gombnyomásra, mint a porszívó. A megbocsátásnak, akárhogyan is nézzük, van némi kesernyés mellékíze – ha nem őszinte. Márpedig az igazi megbocsátáshoz két ember kell: aki komolyan kéri, és komolyan el is fogadja. Egy őszinte bocsánatkérés után nem vágjuk a másik fejéhez a vétkeit a következő sárdobálásnál.
A megbocsátás számunkra a legnehezebb dolog
A legnehezebbek közé tartozik még is az, amikor magatoknak kell megbocsátanotok. Mert lehet, hogy lelép a pasi, lehet, hogy bunkó volt a családotokkal, lehet, hogy megcsalt a legjobb barátnőtökkel, de ti voltatok azok, akik nem léptetek időben.
Ne akarjátok tudni, milyen érzés az, amikor a pasitok lefekszik a legjobb barátnőtökkel!
A hűtlenségről leginkább a férfiak jutnak eszünkbe, de nem lenne reális ráhúzni ezt a jelzőt csak rájuk. Hiszen tudjuk, sokan vannak azok a nők is, akik hazugságokba és játszmákba kezdve próbálják átverni a másikat. Nem gondolom, hogy megbocsájthatatlan bűn lenne, viszont ahhoz tartom magam, ha valaki csinálja, legalább jól csinálja.
A teljes cikket az alábbi linken érhetitek el!
Néha félrenézni, szemet lesütni, zenét felhangosítani, és rövidtávú amnéziát okozni saját magatoknak könnyebb. Aztán a végén rájöttök, hogy ott voltak a jelek – keserű lecke, de lehet belőle tanulni!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
