„Végre erős, határozott nőket látunk, akik képesek akár három nagy hatalommal bíró férfival is elbánni” – ájuldoznak sokan a Trónok harca új, hatodik évada kapcsán. A hasonló sorozatokban ritkán találkozunk tudatos, harcos nőkkel, de tulajdonképpen már az is ritkaságnak számít, ha két nő másról is képes négyszemközt beszélni, mint egy férfiról. De vajon valóban elég ennyi ahhoz, hogy a Trónok harca női karaktereire feminista szimbólumokként gondolhassunk?
A nők itt már nem dekoratív kiegészítők, nem szextárgyak: beszélnek, cselekszenek
Míg a középkorban egy hétköznapi nő nem sok lehetőséget kapott a hatalomgyakorlásra, a napjainkban készülő filmekben már igény van arra, hogy az erős férfikarakterek mellett – és persze tőlük függetlenül – erős női karakterek is feltűnjenek. A Trónok harcában kezdetben a női meztelenség gyakori volt, de aztán évről évre egyre kevesebb pucér test tűnt fel, és ezzel párhuzamosan a nők tényleges ereje is előtérbe került.
Az első öt évadban többször is sor került nemi erőszakra és a nők tárgyiasítására, de a hatodik évadra más a helyzet: az erőszakot elszenvedett nő most először beszél arról, milyen érzés abúzus áldozataként élni és harcolni, „noha erről egy hölgynek nem illik szót ejtenie”. Tény, hogy az erőszak bizonyos körökben ma is tabu, és az áldozathibáztatás a legnyitottabb társadalmakban is újra és újra előtérbe kerül.
Végre: harcos, erős nők a színen, akik elpusztítják az ellenséget, és hatalomra törnek
Az egyik legjobban kidolgozott női karakter kétségkívül Sansa Stark, aki a televíziózás történetének egyik leglátványosabb harcában végre elpusztította erőszakos férjét, Ramsay Boltont, aki őt is többször megerőszakolta, és visszaállította hatalmát királynőként.
Ez a végső győzelem már csak azért is kulcsfontosságú, mert a korábbi évadokban felmerült, hogy nem aktív nőről, hanem inkább áldozatról van szó: Sansát többször is politikai okok mentén kényszerítették házasságra, aztán a nászéjszakáján megerőszakolták.
Most, a hatodik évad végére Sansa bántalmazói nemcsak elnyerik méltó büntetésüket, de elhangzik az új matriarchátus kulcsmondata is: „A szavaid el fognak tűnni. Az otthonod el fog tűnni. A neved el fog tűnni”. Emellett Daenerys Targaryen szintén lenyűgöző győzelmet arat: határozott, erős nőként tűnik fel, aki pontosan tudja, mit és miért tesz.
A nagy Trónok harca-teszt – Melyik szereplő vagy a lelked mélyén?
Korábbi, trón témájú napunk alkalmából GoT-rajongók és egyben fotósunk, Ancsa egy szuper Trónok harca-tesztet készített nektek. Ha kíváncsiak vagytok, ti melyik karakterre hasonlítotok leginkább, nincs más dolgotok, mint kitölteni a nagy Trónok harca-tesztünket, mégpedig ITT!
Közben a nő sokféle lehet: lehet agresszív, de lehet finom is…
Külön szuper, hogy hiába akadnak szép számmal erős nők a sorozatban, nem kell feltétlenül úgy viselkedniük, mintha pasik lennének: Brienne és Ayre attitűdje speciel elég férfias, és Daenerys is hajlamos a hagyományos férfiszerep átvételére, ugyanakkor nem ez az egyetlen útja annak, hogy egy nő érvényesülni tudjon a maga jogán. Catelyn Stark egy egészen hagyományos, finom női vonalat hoz, és persze ott van Margaery, aki elegáns és törékeny, elképesztő testtudattal bír.
Yara Greyjoy a sorozat első és egyetlen nyíltan leszbikus karaktere. Ez egy kis eltérés a könyvtől, de kétségkívül felkeltette a nézők figyelmét, sőt: a rajongók már most azon pörögnek, hogy Yara és Daenerys lesz majd az új erős szuperpáros.
A Trónok harca többek között azért is népszerű, mert alternatívát mutat a nőknek: a nő igenis sokféle lehet, nem kell semmilyen személyiségétől eltérő elvárásnak sem megfelelnie csak a neme alapján.
Nem mindenki ért egyet azzal, hogy a Trónok harca női példaképeket állít elénk
A sorozat a kezdetektől heves kritika tárgya, mivel a nők kezdetben – különösen az első három évadban – a körülöttük élő férfiak jogán érvényesülnek, és csak a hatodik évad az, ahol igazán jelentős áttöréseket láthatunk e téren. Egyes kritikusok amiatt fanyalognak, hogy a női karakterek itt erőszakossá váltak, a motivációk azonban nem minden esetben tisztázottak, így ez a fajta túlzott agresszió tulajdonképpen nem sokkal jobb, mintha minden nő passzív áldozatként kerülne ábrázolásra.
A fanyalgókkal nem értek egyet: a Trónok harca az első évadjától a hatodikig komoly utat járt be, a karakterek agressziójának megvan a háttértörténete, és inkább tudatos, határozott reakcióként értelmezhetők a maguk kontextusában. Ráadásul ez az évad, amikor a nők már apáik, férjeik, fiaik nélkül is valós hatalommal bírnak, és képesek is élni a kezükben lévő – hagyományos, középkori női szerepeken messze túlmutató – eszközökkel… tehát girl power van, érdemes követni a következő, hetedik évadot is!
