A nők többsége szereti a romantikus dolgokat. Szerenád a holdfényben a teraszotok alatt? Ezer szál rózsa Valentin-napra? Maga a tökély! De mi van akkor, ha egy romantikus és egy nem romantikus ember szerelmesedik egymásba?
És itt nem arra gondolok, hogy a pasik a nem romantikusok, mert higgyétek el, a nők között is vannak bőven. Ők azok, akiket kiráz a hideg a csöpögős, nyálas dolgoktól, olyannyira, hogy szinte rosszul lesznek tőlük. Csak hogy érzékeltessem a dolgot, itt van néhány helyzet, amitől falra másznak.
Lánykérés? Öööö.
Most sírni kell, ugye?
Szerenád a terasz alatt? UGYE nem?!
Ó, csak ne, ugye, ez nem történik meg?!
Romantikus vígjátékok?
Mégis, ki írja ezeket a hülyeségeket? Amúgy is veszélyesek a nőkre!
Romantikus vacsi első randira?
Nem lehetne inkább egy lasertag vagy falmászás? Esetleg paintball?
Valentin-nap?
Nem vagyok itthon!
Ellenben a nem romantikusok sokkal, de sokkal jobban tudnak örülni olyan apróságnak, hogy éppen kifogyott a csokikészletük, és a pasijuk beállít eggyel, vagy ha fáradtak, és elmosogatnak helyettük. Éles kontrasztban van náluk az efölött érzett örömmegnyilvánulásuk meg aközött, hogy milyen fejet vágnak mondjuk szerenádozáskor. Elárulom: feszengőset. A pasik totál kiakadnak ettől a kontraszttól, mert hát ők ahhoz vannak szokva, hogy nagy üdvrivalgást csak nagy dolgokkal lehet kiváltani a nőknél. Nos, a nem romiknál nem így van.
A ti társatok is „nem romi”?
Úgy érzitek, hogy nem tudtok vele zöld ágra vergődni? Pedig nem olyan nehéz, csak nézőpontot kell váltanotok. Meg kell értenetek, hogy mi az ő szeretetnyelve, mivel, hogyan fejezi ki, hogy imád benneteket. Minden csak ezen múlik. Nála egy tett sokkal többet jelent a hímes szavaknál. Értékeljétek!