Sokan hiszik, hogy E. L. James sikerkönyve (újra) divatba hozta és még szélesebb körben terjesztette el a BDSM kultuszát, és a szadomazo veteránok imádják a trilógiát. Pedig épp ellenkezőleg: nem sokan akadnak a színtérhez kötődően (haha, „kötődően” – egy kis szójáték), akiknek tetszik a könyv, vagy éppen csak valóságosként tekintenek a BDSM regénybéli ábrázolására.

Úgy vélik, hogy egyrészt egy sor látványos, de ritkán használt momentum került a könyvbe, amivel a színtér színe-java képtelen azonosulni, másrészt aggasztónak találják, hogy a beleegyezés kérdése nem igazán merül fel a főhősökben, ami nem fest túl jó képet azokról, akik egyenlő viszonyok között élvezik a közös játékot, kényszerek és manipuláció nélkül.

Mi is az a BDSM pontosan?

„A BDSM gyűjtőszó az angol Bondage & discipline (B&D), Domination & submission (D&S), Sadism and masochism (S&M) szavakból képzett rövidítés, magyarul a 'kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus' fogalmakat jelöli. Korábban egyszerűen a szado-mazochizmus (SM) volt az elterjedtebb kifejezése.”

Forrás: Wiki

A BDSM egy felnőtt játék két egyenrangú fél között, akik közös megállapodással döntenek a keretekről. A session előtt megbeszélik, hogy mire vágynak, mi izgatja fel őket, hol a határ, mi számít tabunak, és mi a kulcsszó, amikor a másiknak le kell állnia. Ez teljesen független attól, hogy egy komoly párkapcsolatról, alkalmi kalandról vagy egy fizetett szolgáltatásról van szó, a keretek mindig közösen kerülnek meghatározásra.

A szürke ötven árnyalata azért hordoz veszélyes üzenetet, mert

Márpedig két nagyon is különböző dologról van szó. Nem mindegy, hogy két ember megállapodik az intim pillanatokban történő erotikus játék kereteiről – bármilyen vadak és szélsőségesek is legyenek azok –, vagy pedig az egyik megmondja a másiknak, hogy hogyan öltözködhet, kinek tárhatja fel a lelkét és miként viselkedhet a hétköznapokban.

Forrás:

iStock

Ha csak a filmekben látható jeleneteket vesszük alapul, simán hihetjük, hogy a történet lakk miniszoknyás nővérkejelmezbe öltözött dominákról és pórázon térdelő szolgáikról szól, akik a bilincs csattanása és az ostor sistergése után egy jóízűt kamatyolnak. A valóságban azért jóval színesebb a helyzet:

Sőt, vannak esetek, amikor a közösülés szóba se kerül. A klasszikus dominastúdiókban például nem is választható szexuális szolgáltatás: a vendéget ketrecbe zárják, andráskeresztre feszítik, mogyorófa pálcával elnáspágolják, lovaglóostorral megfenyítik, csíptetőkkel kínozzák, forró viaszt csepegtetnek a mellkasukra, de közösülésről szó sincs, a domina vagy éppen dom – nem prostituált. Többségük inkább játékmesterként, esetleg színészként tekint magára.

Először is, nem mindenki ért egyet abban, hogy egyáltalán fétis: a szakértők szerint inkább erotikus viselkedés, vonzalom. Fétisről akkor beszélnénk, ha a BDSM eszköztára nélkül lehetetlen volna az izgalom, holott itt nem tárgyakról, hanem egyfajta viselkedésről és a hozzá kapcsolódó érzetekről van szó.

Vagyis a keretek precízen meghatározásra kerülnek, az eszközök tiszták és biztonságosak, és senki sem lépi át azokat a határokat, amelyekről előzetesen megegyeztek. A BDSM leginkább extrém ága az ún. „medical BDSM”, aminek lényege az, hogy a foghúzástól, illetve egyes végtagok amputációjától kerül izgalomba a delikvens: nos, nem véletlen, hogy az ilyesfajta szolgáltatás minden országban szigorúan tilos, és injekciót se bárki adhat be.

Hallway, W. W., A bíbor lakosztály

Forrás:

Alexandra

Biztos, hogy van köztük ilyen is, de ugyanez igaz a hagyományos, vagy ahogy mondani szokták, vaníliaszex híveire is, vagyis a bolygó túlnyomó többségére. Ismerek egy teljesen kiegyensúlyozott, normális családi életet élő párt, akik lassan 20 éve élik meg együtt a BDSM iránti vonzalmukat, olykor még fétispartikra is járnak.

A színtérrel foglalkozó kutatások megerősítik a tényt: nem feltétlenül, és nem is elsősorban a bántalmazást átélt emberek érzik közel magukhoz a dominanciára és alárendelődésre épülő játékokat.

Ahogyan sokféle karakterű és élethelyzetű embernek jöhet be a játék, úgy az is erősen változó, hogy ki milyen mélyen involválódik a színtér különlegességeibe. Van, akit épp csak annyira érdekel/vonz, hogy beszerez néhány érdekes kiegészítőt – PVC-ruhát, lakk apácajelmezt, szopóálarcot, bilincset, ostort – de mélyebbre soha nem ássa magát: ez is teljesen rendben van, ahogy az is, ha valaki kizárólag úgy keres párt, hogy az részt tudjon venni minden játékában.