Összegyűjtöttük nektek a kedvenc könyveinket, amiket akár a vízparton, akár a kertben napozás közben, vagy a hűs szobában is elolvashattok – mindenképpen jó élmény lesz. A könyvek izgalmasak, szórakoztatóak, és biztosak vagyunk benne, hogy mindenki megtalálja a listánkban a neki tetszőt. Hogy könnyebb legyen válogatni a számtalan olvasnivaló közül, leírjuk, mit és miért is ajánljuk nektek!
Amikor kitaláltuk ezt az anyagot, annyi könyv futott át az agyamon, hogy hirtelen nem is tudtam egyetlenegyet kiválasztani belőlük.
Ha valaki pisztolyt tart a fejemhez, akkor talán kinyögök egy címet – habár most a saját fejemhez kellett tartanom a fegyvert –, így nagy nehezen legalább egy nevet ki tudtam nyögni. Boris Vian!
Imádom Viant! Szinte az összes könyvét ajánlom azoknak, akik szeretik a szürreális történeteket, humort, cinizmust és az érzelmességet. Azt hiszem, egy idézet tőle mindent elárul munkásságáról.
Élni annyit jelent, mint nevetni a halálon és belehalni a röhögésbe.
Kedvenc könyvem nincsen, de ha a strandra kellene ajánlanom nektek valamit, akkor az a Blues egy fekete macskáért című novelláskötet lenne.
Nem mondom, hogy nem kell egy bizonyos hangulat a könyveihez, sőt a novellák között is kell tartani egy kis lélegzetvételnyi szünetet, hogy az emberben leülepedhessenek a szürreális és meghökkentő történetek. Én ezt ajánlanám: napozzatok egy fejezet alatt, majd csobbanjatok, hűtsétek le a kedélyeket, és folytassátok egy újabb remek novellával a napsütében, és jöhet az újabb csobbanás!
Eszter – és a könyvek
„Kicsit bajban voltam, amikor a könyveket válogattam. A nagy nyári kedvencem ugyanis nem nálam, hanem a nagymamámnál lakik, tőle kértem kölcsön.
Alexandre Dumas-tól a Monte Cristo grófja igazi nyári olvasmány. Van benne kaland, szerelem, pörgős, fordulatos – sosem gondoltam volna.
Hasonlóan jó élmény Gerald Durrelltől az Istenek kertje. Durrell nagy szerelem, erről már írtam nektek korábban.
Berki Judit Ülök a matracon című könyvében minden benne van, amit egy olyan csaj átélhet Budapesten, aki az 1980-as évek első felében született. Konkrétan potyogtak a könnyeim, amikor olvastam – hol azért, mert nevettem, hol azért, mert nem. A végére kicsit elfárad a könyv, kicsit megkopnak az addig jónak tűnő mondatok, gondolatok, de valahol nagyon benne vagyunk mi, nyolcvanas évek lányai.
A divattal kapcsolatos könyveket imádom. Király Tamás zseni volt, a zsenialitását pedig ezen a könyvön keresztül még inkább megértheti az, aki nem élhette át azokat a bemutatókat, amelyeket ő varázsolt a nyolcvanas évek Budapestjére.
És még egy könyv, amit azért hoztam, mert végre eljutok eddig is. Mariann egy évig volt VOUS-lány. Diplomatafeleségként élt Marokkóban és Iránban. Az első találkozásunkra elhozta a könyvét is, A kétszínű Marokkót, amit a marokkói évek ihlettek, de csak most tudok nekifogni, hogy ő már Ghánába költözött öt évre, amiből valószínűleg szintén könyv születik majd.”
Nóri – Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
„Örök kedvencem Scott Fitzgeraldtól A nagy Gatsby. A legelső egyetemi félévemben ismertem meg magát a regényt, és a rajongás azóta is tart, mindez már négy éve. Azóta kijött a nagy sikerű Leonardo DiCaprio-film, lediplomáztam, ja, és a szakdolgozatomat is a Gatsby szimbólumaiból írtam. Röviden: végtelen szerelem a miénk.
Tökéletes választás lehet egy pár napos nyaraláshoz, hiszen Gatsby és Daisy szerelme olyan izgalmakat hordoz magában, ami miatt még a lángost is kihagynánk a strandon, csak tovább olvashassuk a könyvünket.
A regényben minden megtalálható, amit csak szeretnénk: csillogás, szerelem, megcsalás, békülés, viszály, féltékenység, tündöklés, bukás, remény és persze reménytelenség. Kell ennél több?
Ráadásul ha láttátok a 2012-es filmet, az olvasás alatt végig hallani fogjátok a szuperebbnél szuperebb filmzenéket a fületekben. Egyvalamit majdnem kihagytam: eredeti nyelven ajánlom leginkább, Fitzgerald zseniálisan megírt történetét így érdemes megismernetek!”
Anna – Josh Malerman: Madarak a dobozban
„Bevallom, nincsen kifejezetten kedvenc könyvem. A polcomon minden könyvet szeretek valamiért. Ezt a könyvet azért választottam, mert alapból szeretem a félelmetes történeteket, de ez valahogy máshogy borzongat meg, mint a gyilkolászós vagy démonos sztorik.
Története izgalmas: támadás éri a Földet, de nem sok mindent tudunk róla, főszereplőnk is csak annyit tud, hogy agresszívvá válnak az emberek, ha meglátnak valamit, majd öngyilkosok lesznek. Félelmetes az egész, nem? Főleg mivel az egész sztoriban Malorie bekötött szemmel közlekedik túlélőket, élelmet keresve.
Az egész könyv úgy van megírva, hogy miközben olvassátok, rettegtek, hogy mi történik. Halljátok a zajokat, amiket a lány hall, és izgultok, nehogy véletlenül leessen a fejéről a sál, amivel le van fedve a szeme.
Rengeteg fordulat van a könyvben, főleg a vége. Bevallom, még mindig nem fogtam fel, hogy úgy lett vége, ahogy. Ha minden igaz, készül majd film is a történetből. Szeretettel várom! Régen borzongtam ennyit egy könyvtől, ami nem Stephen King…”
Linda – és a kedvencei
Anthony Burgess – Gépnarancs
„Kifejezetten kegyetlen regény az emberi természet durvaságáról és arról, hogy meddig nyúlhatunk bele mások életébe. Ha túl tudtok lépni a furcsa nyelvezetén, letehetetlen.”
John Irving – Garp szerint a világ
„Ha szeretitek a kiszámíthatatlan történeteket, akkor olvassátok el! Sosem lehet tudni előre, hogy milyen fordulatokat tartogat, hirtelen pikáns és kellemesen komolytalan egy nyári vakációhoz.”
Szerb Antal – Utas és holdvilág
„Ezt a regényt minden nyáron elolvasom. Soha nem találkoztam még olyan irodalmi művel, amiből ilyen erős, borúsan nosztalgikus hangulat árad, éppen ezért Szerb Antal varázslatos gyermekkorról és a felnőttkor kiábrándító valóságáról írt könyve évről évre lenyűgöz. Igazi örökzöld.”
Robert Merle – Két nap az élet
„Csodálatosan gyászos regény, nemcsak a háborúról, de egyéni sorsok szomorú kavalkádjáról, melyben a barátság kapja a főszerepet.”
Kurt Vonnegut – Az ötös számú vágódhíd
„Vonnegut a fekete humor mestere, pedig nagyon is komoly témáról, tulajdonképpen az életben maradásról ír. Amellett, hogy saját élettapasztalatot mesél el, szinte mindenen érződik az író karaktere: rettentően gyűlöli a nőket, szeret játszani az idővel, és inkább elrepülne egy másik bolygóra, mint hogy visszaemlékezzen élete leghátborzongatóbb élményére: Drezda ostromára.
Ha könnyed hangvételű, szórakoztató regényre vágytok, ami ugyanakkor komoly témákat feszeget, kedvelni fogjátok. Ja, és ha valaha találkoztatok olyannal, aki sokat mondja, hogy 'így megy ez', akkor jobb, ha tudjátok, hogy ő biztosan olvasta ezt a könyvet!”
Daniel Keyes – Virágot Algernonnak
„Nagyon érdekes, hogyan tálalja a regény egy értelmileg visszamaradott főszereplő gondolatait, benyomásait a világról. Habár ez később változik, a nyelv és a beszédstílus központi szerepben marad, mellé pedig megható történetet kapunk egér és ember sorsáról.”
Ancsa – Susan Sontag: A fényképezésről
„Sokszor néhány perc leforgása alatt olyan hosszú és bonyolult gondolatfonalakat futtatok végig az agyamon, hogy ha a vőlegényem megkérdezi, 'min filózol?', rendszerint jobbnak látom, ha csak annyit felelek, hogy 'semmi különös dolgon'.
Szóval szeretem a tartalmas gondolatokat. Jó dolog kérdéseket feltenni, megfigyelni, körüljárni, megvizsgálni a dolgokat minden oldalukról.
A fényképezéssel is így van ez: egy fotó hogyan hat az egyénre, vagy akár az emberiségre? Mi a társadalmi haszna a fotózásnak? Mit jelent az a néhány tized másodperc, míg exponál a gép?
Szóval ez a könyv lényegében egy tanulmány, ami filozófiai viszonylatban mutatja be a fotózást mint kulturális jelenséget.
Rengeteg gondolat van ebben a könyvben, de az első és számomra legfontosabb már az első oldalon ott virít: 'A fotózás által úgy érezzük, az egész világot fejünkben tarthatjuk – akár egy albumot. Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni.'”
