Ha lenne macskám, tuti, hogy néha lenne pár fontos beszélgetésünk az életemről. Valószínűleg meghallgatná a mindennapi problémáimat, vagy például azt, hogy miért nem keres már a srác, akire órák óta gondolok.
Mindenki volt már olyan mélyponton, amiből úgy érezte, csak egyetlen ember telefonhívása rángathatná ki. Valószínűleg már ötször letöröltétek és újratelepítették a Tindert, már a második üveg bort nyitjátok ki és egyre lassabban telik az idő. Szerencsére ilyenkor, a négy fal között senki sem lát titeket, max a macskátok, de engem még az sem.
Az elutasítás egy hálátlan dög, én még nem tudtam megszokni. Aztán amikor már éppen arra vetemednék, hogy írjak a srácnak, aki lekoptatott, mindig anyukámhoz fordulok (macska híján). Jól tudjuk, az édesanyáknak mindig igaza van, mégis a legtöbb esetben elengedjük a fülünk mellett jó tanácsaikat. Nos, ezúttal mégis olyan örök igazságokat hoztam el nektek a Your Tango oldaláról, amik segítenek átvészelni a szerelmi kríziseket, és bizony, akár az anyukátok is mondhatta volna.
1. Lassítsatok le!
Tudom, ebben a nyüzsgő világban nincs olyan, hogy lassúság, és csak sodródunk az árral. Mégis, ha a szívetek épségével játszotok, érdemes ténylegesen megismerni valakit, mielőtt túlságosan is belemerülnétek. Azt mondják, hogy a pasik 70%-a nem érdemli meg a teljes figyelmeteket.
2. Nyugodtan beszélgessetek másokkal is!
A legtöbb lelkiismeretes lány bezárkózik, mihelyst azt látja, hogy a kiszemelt fiúval kölcsönös az érdeklődés egymás iránt. Ezzel nincs is semmi gond, de, mint előbb írtam, hagyjatok egy kis időt arra, hogy jobban megismerjétek az illetőt. Mielőtt neki szánnátok a gyűrűsujjatok, ne zárjatok ki másokat, hisz az nem bűn, ha tovább beszélgettek és nyitottak vagytok más emberekre is.
3. Ne eresszetek le!
Megengedett, hogy néhány óráig frusztráltak legyetek, megnézzétek a Bridget Jones naplóját és hogy egy éjszakára sírjatok. De aztán megállj! Ne hagyjátok, hogy a pasi több időtöket elvegye, mint amennyit megérdemelne. Úgyhogy tessék lépni! Fókuszban csak az élet és a szórakozás legyen, a srácot pedig engedjétek el.
Nem tudom, mikor, de az már biztos, hogy tönkrevágtuk a húsvétot. Nem ünneplünk már otthon, a hagyományok kiveszőben vannak, és azt sem tudnám már megmondani, mikor kezdtek zárt ajtókon kopogtatni a locsolkodók, de az biztos, hogy ez vezetett ahhoz, hogy a locsolók is inkább wellnesshétvégére mentek húsvétolás és locsolkodás helyett.
