Tegyétek fel a kezeteket, ki nyomta ki a szundit reggel legalább háromszor, hogy na, még öt perc alvás? A helyzet az, hogy nem csak ez az egyetlen „na még egy...”-helyzet az életben, a hétköznapok tele vannak ilyen szituációkkal, mert egy csomó dolog van, amit egyszerűen képtelenség AZONNAL befejezni, illetve hülyeség megígérni, hogy nincs belőlük per pillanat több utolsó. Van. Lesz. Mindig. Kapásból öt máris eszembe jutott.
Nem megnézni a friss e-mailt
Későre jár, végre úgy tűnik, sikerült a feladataitok végére érni, üres az elektronikus postaládátok, ám pont, mikor lecsuknátok a gépet, valamit kaptok. Pislogva nézitek, és észérvekkel győzköditek magatokat, hogy ma már nem foglalkoztok vele, majd megadó sóhajjal rákattintotok, hogy még ezt az egyet. És onnantól kezdve megint beindul a levélcunami.
Még egy utolsó fesztiválos belépő karkötő
Pedig már majdnem a könyökötökig ér az összes, de ez még hagyján, az nagyobb gond, hogy elég koszos. Megfogadjátok, hogy leszeditek az összeset, elvégre lesznek majd újak, lesznek tiszták, hiszen úgyis addig fesztiváloztok, míg világ a világ, mert a fesztiválcsajt sosem lehet kinőni, ugye? Nem hát, de azért még egy új karkötőt felerőszakoltok a többi mellé idén is, és a következő fesztiválszezonig ejtitek a problémakört.
„Na, még egy utolsó kör pia!”
Nincs. Olyan. Hogy. Utolsó. Kör. Pia.
„Na, még ezt az egy oldalt elolvasom.”
A vérbeli könyvmolyok visszatérő problémája, hogy haladni kéne a munkával/tanulással/takarítással, és ti mindjárt neki is álltok, csak még egy oldalt elolvastok. Amíg az utolsóig nem értek, és le nem megy a nap. Hoppá. Nektek egyébként melyik a kedvenc olvasópózotok?
Még 5 másodperc zuhany
De valahogy sosem bírtok normálisan elszámolni ötig. Vajon létezik olyan, hogy zuhanyfüggőség? Valljatok, a VOUS-lányok már vallottak, mitől függenek.