„De jó, tabletet vesztek a negyedik születésnapjára?!” – kiáltott fel megkönnyebbülve az egyik kisgyerekes barátnőm, mikor megtudta, mi lesz a család közös, negyedik szülinapi ajándéka a fiamnak. Azért írtam, hogy megkönnyebbülve, mert mint kiderült, ők is régóta tervezgették, hogy a kicsit fiatalabb fiúknak vesznek egyet, csak nem voltak benne teljesen biztosak, hogy ez normális dolog.

Most biztos vannak olyanok, akik tágra nyílt szemekkel néznek a monitorra és azt kérdik: normális ez az anya? Míg mások megkönnyebülten sóhajtanak fel, hiszen ők már rég vettek a gyereknek tabletet. Kezdjük az elején, hadd magyarázkodjak egy kicsit az első csoportnak! Miért vettünk tabletet a négyévesnek? Mert imádott a nagymamája gépével játszani, mert láttuk, hogy utazáskor jól lefoglalja, mert rengeteg fejlesztő játék van rajta, és mert olyan innovatív start-upok is készülnek kifejezetten tabletre, kifejezetten gyerekeknek, mint a mesetár, a Bookrkids.

A hároméves kisfiam egy este alatt megtanult visszafelé számolni egy iPhone-os játékkal.

– mondja Bori, aki szerint szintén tényleg hasznos eszköz a tanulásban egy tablet vagy egy okostelefon.

Forrás:

iStock

Robin Cook: Halálos kockázat

Forrás:

Alexandra Kiadó

Komolyan? A monitor közelébe se menjen?!

Egyszer olvastam valahol, hogy hatéves koráig nem szabadna monitort látnia a gyerek. De mégis hogy és miért? Először is egyszerűen kivédhetetlen, kivéve persze, ha az őserdőben lakik az ember, vagy egy áram nélküli tanyán.

„Mi is igyekszünk nem kiengedni a barlangból, de mindig kiszökik” – jegyzi meg Bori viccesen, és én is úgy tartom, hogy a modern, mai világra kell felkészíteni a gyerekeket, és igen, ennek szerves, mindennapos részei a kütyük. Szerintem a gyerek hatalmas hátránnyal indul, ha megvonjuk tőle ezek ismeretét, és csak később kezdi el elsajátítani a használatukat. A kulcs ebben is, mint mindenben, a mértékletesség. Fontos, hogy a tabletes játék mellett megmaradjanak a klasszikus gyerekkori elfoglaltságok is. Nálunk is a tablet időnként kerül csak elő, egész pontosan akkor, ha megengedjük.

Érdekes, hogy Bálint nem tud írni és olvasni, hiszen csak négyéves, de az ikonoknak köszönhetően simán elboldogul a géppel. Sőt, amikor együtt játszunk a tablettel, akkor még ő segít nekem, lévén, hogy androidos készüléket ezer éve nem használtam, és sokszor nem tudom, mi hol van.

Ilyen az élet telefonfüggő anyaként

„Anya, tedd le a telefonodat és figyelj ide!” – ilyenkor tényleg szar anyának érzem magam, és azt gondolom, lehet, meg kellene elégednem a gyeddel, és elég lenne a karrier helyett „csak” jó anyának lenni. Persze aztán mikor kitisztul a köd, tudom, hogy csak az egészséges egyensúlyt kellene megtalálni. Na de hogyan?” – szól egy korábbi cikkünk, amiben ide kattintva mindenre választ kaptok! 

Szonja kisfia, Balázs körülbelül nyolcévesen kapta az első tabletjét karácsonyi ajándéknak. Egy iskolás korú gyerek már a fejlesztő játékokon kívül másra is használja a gépet. „Akkor sok osztálytársa kapott tabletet karácsonyra. Nagyon hasznos, gyakran videotelefonál a messze élő nagymamájával, de a leckében is segítségére van az eszköz, ha ezt-azt keresni kell” – meséli Szonja, aki most a mobiltelefonon gondolkozik.

„Jó lenne, ha különböző helyzetekben fel tudnánk hívni!” – mondja, de azt is hozzáteszi, hogy drága telefont biztosan nem vesznek neki, hiszen félő, a szétszórt kisiskolás elhagyná.

Fontos, hogy ne feledkezzünk meg egy tényezőről: ahhoz, hogy ma már egyre több gyereknek van saját mobilja és tabletje, hozzájárul a készülékek egyre csökkenő ára, és az, hogy ma már használtan is tudunk kiválóan működő szerkentyűket venni. A többi meg már csak egyéni, szülői döntés, ahogy az is, adunk-e cumit a gyerekünknek vagy sem.