Sosem felejtem el, amikor érettségi után kaptam egy függőágyat a szüleimtől. Már régóta vágytam rá, annyira menő egy cucc volt. Gondoljatok bele: lebegni a semmiben, a levegőben, majd álomba hintázni magatokat – hát menyire jól hangzik már, nem igaz?
És tulajdonképpen ez így is történt. Évekig hintáztam benne nyaranta, aludtam benne, édeseket álmodtam, majd egy szép nyári napon többen másztunk rá a kelleténél, és leszakadt. Azóta nem lett új, és el is költöztem otthonról az egyetem miatt, de máig elkap a lelkesedés egy függőágy láttán, és igazából csak a megfelelő okra várok, hogy beszerezhessek egyet. Hiszen ha az újszülötteknek is jó, akkor a felnőtteknek is, nem? Ráadásul azóta a sátorgyártást is megreformálta, és ha jót akartok, idén már lebegő sátorban aludtok, ez ellen még a borsószem hercegkisasszonyoknak se lehet kifogásuk kempingezéskor.
Mert a függőágy több egy eszköznél, a függőágy maga a szabadság. Bármikor bárhová felakaszthatjátok, és gyönyörködhettek a kilátásban, az égben.
Nézzétek csak, a lehetőségek mennyire végtelenek, és milyen csodás pillanatokat élhettek meg vele!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
