Ti milyen gyakran füllentetek? Vegyétek végig a napotokat reggeltől, mikor felkeltek, aztán a munkában töltött időtöket, meg azt, amikor hazaértek, és a pasitokkal, barátaitokkal beszéltek, meg az önmagatokkal megejtett random csevejeket. Nos? Mennyi az annyi? Egyáltalán mit kell beleszámolni?
Ha szigorúan vesszük, mindent. Pedig szerintem vannak a hazugságnak is árnyalatai: füllentés, lódítás, sumákolás, elhallgatás. Ugye mennyire gazdag a magyar nyelv, és mennyire drámaian érzékelteti az árnyalatnyi különbségeket? Nos, bár vallom, hogy minden esetben az őszinteség a legjobban járható út, azért vannak kivételek, melyek felett könnyebb szemet hunyni és bocsánatos füllentésnek elkönyvelni, mert az érdeketek éppen úgy kívánja.
1. Azt hittem, elment az az e-mail…
Klasszikus határidő-túllépős füllentés. Egy vérbeli, kétségbeesett vizsgaidőszakos alapeszköze. Nektek ismerős: „Elnézést, nem jött visszajelzés, lehet, hogy nem ment el az a fránya e-mail pár hete…?” Apropó, ezeket soha ne mondjátok egy vizsgázónak!
2. Nem is láttam, hogy írtál…
Minden.Kellemetlen.Üzenet.Esetén. Akár egy nem kedvelt személy ír, akár az exetek, akár egy kínos kérdésre kell válaszolni. Mert könnyebb kikerülni a választ, ugye.
3. Oh, nem vettem észre, hogy lejárt a bérlet…
Bevett bliccelős kamukifogás arra, hogy miért nem vettünk új, érvényes bérletet. És ez még tök barátságos füllentés, azok után, hogy egyszer egy csaj átment ördögűzőbe a villamoson, és sátánnak nevezte az ellenőrt, és az első megállóban leszállt és elszaladt. Hatásos volt, annyi szent, legalábbis nem volt olyan megszokott, mint az, hogy tulajdonképpen nem is vettétek észre, hogy már elmúlt egy hónap. A 8 legtipikusabb bliccelős kínról itt írtunk nektek!
4. Amikor az exetek megkérdezi, van-e már pasitok
Van. (Nincs. Közöd?)
Ti mikor követtek el bocsánatos füllentéseket?
