Tabajd csodás, a Váli-völgyi rét mesébe illő – a község főútjáról nyíló buckás földút vezet be a Magyar Polo Clubhoz. Útközben pipacsok köszöntenek minket, majd lovak napoznak, kecskék és bárányok hevernek a fűben. Mintha egy farmon lennénk (azt hiszem, azon is vagyunk), felszabadító kiszakadni a városból.

Tűz a nap, selymes és fényes szőrű paripák álldogálnak mindenhol, mindegyiknek saját istállója van. Pár napja született egy kiscsikó, anyukája körül forgolódik, nagyon aranyos. A lovaknak különleges nevük van, sajnos megjegyezni nem tudtam őket. A lovász fiúk már készítik fel a délutáni bevetésre a lovakat, kupamérkőzés lesz. Addig fagyizunk, görögdinnyés, robbanó cukorkás vattacukrot eszünk, és még sütit is díszíthetnénk, bár mindez a gyereknap alkalmából leginkább a gyerekeknek szól. Minket inkább a hölgyek ruhája, kalapja érdekelt, és persze szokás is egymás ruháját megnézni, arról beszélni.

Felvonulnak a csapatok, 4-4 fővel. Itt meg is áll nálam a tudomány, a szabályokat nem tudom, laikusként figyelem az eseményeket, és azt kell mondjam, élvezem. A pálya hatalmas, hiszen a lovak vágtatnak a kapu felé, reméljük a labda betalál. Így megy ez 2-3 órán keresztül, azért van hozzáértő közönség is, aki drukkol és mondja a szakszavakat.

Mi legfeljebb a Micsoda Nő című filmből a „Gyí, Gyí” szurkolást tudnánk megejteni, egyébként nevettünk is ezen, meg kéne próbálnunk, biztos mi is kapnánk egy kis figyelmet.

Itt Tabajdon Lovaspóló Akadémia is működik, ahol a lovaspólózáshoz szükséges teljes infrastruktúra és felszerelés várja az érdeklődőket. A sportolók megfelelő felkészülését argentin edzők segítik, profi módon végzik munkájukat. Alkalmunk volt közelebbről megismerkedni a csapattal és nagyon barátságosak, egy kis család ez a közösség. Aki kedvet érez, mindenképp látogasson el erre a mesés helyre. Számunkra még kissé idegen ez a sport, de a hely adta hangulat magával ragad.