„Nekem az tetszik benne, hogy nem egy politikailag feminista magazin, ami direkten és célzottan politikai elméleti témákat mutat be. Itt van valami, amiben csak lányok vannak és szimplán jó” – ennyire egyszerű az üzenetük. Marjai Petrával, a Zina szerkesztőjével beszélgettünk a zine kultúráról és a nőkről.
Zine
A „zine” a magazine szó rövidítéséből ered, az alkotói szándéktól függően különböző témák köré épülhet, szólhat a rajongásról, politikáról, zenéről, feminizmusról, de ennél sokkal komplexebb témákat is feldolgozhat, mint például a gyűjtési szenvedély. A zine kereskedelmi, társadalmi vagy politikai nyomástól mentes, szabályok nélküli alkotás kifejezőeszköze. Az alkotók saját erőforrásból állítják elő, ebből adódóan alacsony példányszámban kerül terjesztésre.
Klasszikus értelemben nyomtatott példányokat takarnak, füzet vagy könyv formában jelennek meg, ugyanakkor a digitalizáció korában már online kiadványokkal is találkozhatnak a műfaj kedvelői.
A zine a hazai közönség számára jórészt ismeretlen és komplex műfaj. Néha komplett magazinokat takar, van, ami megjelenik havonta, van, amiből csak egy készül, de az a lényege, hogy azok az emberek adják ki saját erőforrásból, akik készítik, szabadon, mindennemű cenzúra nélkül.
„A zines kultúrában fontos a közösségformálás és az alulról szerveződés – szinte minden munkafázist magunk végzünk, emiatt nem kell kompromisszumokat kötnünk és szabadon alkothatunk” – hangsúlyozza Petra.
Mit jelent a zina?
Az egyik értelmezés szerint a zine és a pina összeolvadásának eredményeként jött létre a zina. Ugyanakkor benne van egy másik nyelvi szójáték is – a szavaknak a latin eredetű nyelvekben megvan a női-férfi megfelelője, így arra gondoltunk, hogy ez esetben akkor a zine a férfi – a zina pedig a nő.
Honnan indult ki a zine kultúra?
Eleinte főként a zenei közegekben terjedt, de nem csak itt volt jelen – a zenei életből a híreket; milyen megjelenések lesznek, milyen albumok – kinyomtatták, fénymásolt füzetekben terjesztették a koncerteken. Az internet előtt olyan volt ez, mint egy zenei portál, ahol szabadon, cenzúra nélkül állítottak elő tartalmat. Mindig is a szubkultúrákban terjedt olyan igényeket kielégítve, aminek a mainstream média nem adott hangot.
A digitalizálódás korában kicsit háttérbe szorult az alternatív publikálás e formája, ám most újra visszajöttek a zinek, de inkább abban a formában, hogy grafikusok, rajzolók, művészek a munkáikat nyomtatásban is terjeszteni tudják, vagy pedig amiatt, hogy nyomdatechnológiákkal kísérletezzenek.
Milyen alkotásokkal találkozhatunk, ha felnyitjuk a zineteket?
Van benne két képregény, de alapvetően a zinek nem képregények, ugyanakkor nincs akadálya, hogy legyen benne ilyen is. Ez a történet a jegylyukasztás nehézségeiről szól:
A következő képen pedig egy asszociatív illusztráció látható, amint egy lány áll az ablakban és pucéran cigizik, majd a pasija rászól, hogy menjen már arrébb, mert megláthatják meztelenül.
A zinetekben a nőábrázolás gyakran a meztelenséggel párosul, miért?
A nőket sokszor ábrázolták meztelenül a szépség szimbólumaként, annak érdekében, hogy a férfiszemeket gyönyörködtesse. Vannak azonban olyan női testek, melyek eltérnek az adott kor ideáljától – szerintem nekik is ugyanúgy jár, hogy lefessék őket.
Mi a kapcsolat az egyenlőség és a meztelenség között?
A bátorság, hogy ki mersz állni meztelenül is. Egy ideális világban, ha végigsétálnál meztelenül az utcán, senki sem kurvázna le, nem csapna rá senki a fenekedre, nem hinnék az emberek azt, hogy azért jöttél ki az utcára, mert mindenre kapható vagy és mindenkivel haza akarsz menni.
A meztelenségnek egy semleges dolognak kellene lennie, ami nem kelt visszatetszést senkiben sem.
Tapasztaltál bármilyen negatív megkülönböztetést amiatt, mert nő vagy?
Nem tapasztaltam szakmailag negatív megkülönböztetést, de azért élőszóban, meg ismerősök között igen. Nyilván most már nem barátkozom olyanokkal, akik szerint a nők és férfiak nem lehetnek egyenlők.
Kitől származnak az idézetek a zinetekben?
Sylvia Plath egy 20. századi feminista költőnő, aki nem tudta, hogy feminista – egész egyszerűen foglalkozott olyan témákkal, amikkel akkoriban még senki sem. Nem direkt propagálta a feminizmust, hanem csak egyszerűen leírta, hogy mit gondol a világról, a házimunkáról, az életről.
A zinekben lévő alkotásokat Sylvia Plath-idézetek kötik össze, melyek reflektálnak a mellettük lévő alkotásokra is.
Ma, itthon hogyan gondolkodunk a feminizmusról, és számotokra mit jelent?
A hazai gondolkodást nézve időközben szitokszóvá vált, az emberek annyit tudnak csak a feminizmusról, amennyit a bulvárhírekből hallanak, amin keresztül az extrémebb fajtái jutnak el az emberekhez, annak ellenére, hogy ennél sokkal szélesebb a skála és az extremizmus is csak egy a sok felfogás közül.
Én sem beszélhetek mindegyikünk nevében, hogy kinek mit jelent a feminizmus, mert mindegyikünknek mást és mást.
Mennyire tartod az itthoni közönséget nyitottnak a zinekre?
Magyarország nem annyira vizuális típus, nehezen fogadja be ezeket a dolgokat, mert nem volt sosem szerves része az életünknek a történetmesélés e fajtája, nem tanultuk meg egyszerűen. Kint sokkal nagyobb divatja és kultúrája van ennek – ezt a hagyományt szeretnénk itthon feléleszteni.
