Megmenteni, vagy inkább bántani próbálta a gyereket az állat?
Nem tudni, a szülők hol veszítették el a fonalat, a kisfiú mindenesetre vélhetően átbújt a korláton, megcsúszott, és a kifutóban landolt, ahol rögtön a jól megtermett, kétszáz kilós állattal találta szembe magát.
A néhány perces felvételen látszik, hogy a gorilla a földön rángatja a kisfiút: ezt sokan úgy értelmezték, hogy megpróbálja megmenteni, de a valóságban az állatkert igazgatója, Thane Maynard szerint eléggé agresszíven, durván nyúlt a kisemberhez, aki így akár életveszélyes sérüléseket is szenvedhetett volna, ha nem lép akcióba időben a különleges biztonsági különítmény.
„A gorilla általában nem agresszív állat, de itt egy újszerű, idegen helyzetről és egy furcsa kis betolakodóról volt szó, így nem tudhattuk, hogyan reagál az állat. Egyszerűen nem veszélyeztethettük a gyerek életét” – mondja a szakember.
Felmerül persze a kérdés, hogy miért nem altatólövedékkel kábították el az állatot. Az igazgató szerint ez azért nem volt lehetséges, mert az altató csak lassan fejti ki hatását, és addig a kisfiú súlyosan megsérülhetett volna. Az ilyen helyzetekben a közvetlen veszély miatt általában éles lövedéket használnak az állatkertek, így történt ez akkor is, amikor tavaly novemberben kilőtték a pécsi állatkert szökött farkasát.
A hazai példa
2015 novemberében 4 óra alatt több mint 10 ezer aláírás – és több tucat életveszélyes fenyegetés – gyűlt össze a pécsi állatkert igazgatójának lemondásáért, aki kilőtte az Olaszországból frissen importált, szökött farkast. Az Állatmentő Liga azt nehezményezte, hogy Szatyor Miklós éles lőszerrel terítette le az állatot, az igazgató szerint viszont altatólövedék használatára esély sem volt, mivel nem tudtak 50 méternél közelebb férkőzni a ragadozóhoz: pillanatok alatt kellett mérlegelni, hogy mi a legbiztosabb megoldás a közvetlen életveszély megszüntetésére. Vészhelyzet volt, cselekedni kellett, az altatólövedék kockázatos megoldásnak tűnt, az éles lőszer viszont nem.
Védje törvény a fogságban élő állatokat is az emberi felelőtlenségtől!
„A veszélyeztetett állatfajok kilövése rosszabb, mint a gyilkosság” – írja egy kommentelő azon a Facebook-oldalon, amelynek neve Justice for Harambe (Igazságot Harambe-nak), és máris több mint 114 ezer ember követi. Az oldal az ezüsthátú nyugati síkvidéki gorilla – Harambe fajtája – szépségét mutatja be, és felhívja a figyelmet arra, hogy Harambe-nak az emberi figyelmetlenség és elővigyázatlanság miatt kellett elpusztulnia.
Nehéz megérteni, hogy hol voltak a szülők, amikor a baleset történt, és a gyerek becsúszott a kifutóba. Bár a cincinatti rendőrség végül úgy döntött, hogy nem vonja felelősségre a szülőket – az állat eszmei értéke milliókban mérhető –, fontos beszélni róla, hogy ha a szülők odafigyelnek csemetéjükre, nem kerül sor a szörnyű esetre sem.
Több petíció is felhívja a figyelmet a történtek tarthatatlanságára, egy másik online aláírásgyűjtés pedig új törvényt követel, hogy büntetőjogi felelősség terhelje azokat a látogatókat, akiknek hanyagsága miatt kell elpusztítani egy állatot. A törvényjavaslat egyelőre Harambe-törvény néven fut, és már több mint 50 ezer támogatóra lelt. Támogatói szerint hiába védik ugyanis törvények a vadon élő állatokat, gyakran épp a fogságban kell kilőni őket a látogatók felelőtlensége következtében.
Rettenetesen sajnáljuk, hogy el kellett pusztítani Harambe-t, de ez volt az egyetlen módja annak, hogy garantáljuk a kisfiú biztonságát és megmentsük az életét. A helyszínen szinte mindenki sírt, és a szakemberek is meg voltak döbbenve. Hasonló esetre az állatkert 38 éves történetében még nem volt példa
– mondja az igazgató.
Ha a cincinatti állatkertben nem is, máshol már volt példa emberi gondatlanság miatt elkövetett gorilla-kilövésre. 1986-ban a Durrell Wildlife Parkban, majd 1996-ban a Brookfield Állatkertben kellett hatástalanítani egy-egy állatot, mert a kis időre felügyelet nélkül maradó gyerekek szintén a kifutóban kötöttek ki. Ezekben az esetekben a gorillákat sikerült megmenteni, és a gyerekek is épségben megúszták a kalandot, de ez csak a szerencsén múlott: éppen ezért fontos, hogy ne csak a vadon, hanem a fogságban élő állatokat is szigorú törvények védjék.
„Harambe-t már nem lehet megmenteni, de sok más állatot igen” – érvelnek a petíciót elindító elkötelezett állatvédők.
