Szerintem a szőke herceg igenis nézzen ki úgy, és legyen olyan kívülről-belülről, házastól, „lovastól”, mint amilyennek megálmodtuk. A szőke hercegnek ez a dolga.

Nem véletlenül rajongtunk tiniként a fiúzenekarokért. Mindig kell, hogy legyen egy elérhetetlen pasi, akiről tudjuk, hisszük, hogy ott van, akibe kapaszkodhatunk, a mentsvár. Szeretjük magunkkal elhitetni, hogy ha bár még nincs mellettünk, valahol ott ül egy padon és minket vár.

A probléma csak az, hogy nem tudjuk, pontosan melyik padon ül. Keressük, és a keresgélés közben sokszor rossz ember mellé ülünk le, de felállunk és leülünk a következő padra. És valljuk be, szeretjük ezt. Imádjuk a reményt, hogy a következő padon majd talán ő ül, a szőke herceg.

Forrás:

iStock

Ha kimondjuk, ha nem, mindenkink van „szőke hercege”. Legalább olyan fontos külső tulajdonságokkal, mint belső értékekkel. Az arányok persze mindenkinél mások. Az első benyomás viszont a legfontosabb, azt pedig a külső határozza meg. Még ha nem is a „pados” fiú jön szembe velünk, a haj, a ruha, a kisugárzás eldönti, hogy az esélyt megkapja-e. Egy szép óra, egy szép fogsor és akár egy gyönyörű luxusautó is befolyásolhat minket – még tudattalanul is. Ezt vállaljuk, ezzel semmi baj nincs.

Nagy megmondó írásokkal tele van az internet: „a mai lányoknak csak a fiú slusszkulcsa számít, elvárásaik vannak, csak buliznak, csak a műköröm, egyébként pedig egy pörköltet sem tudnak megfőzni.” Úgyanúgy persze a fiúknál is megvan a „csak a csöcs, csak a bulkesz” típus.

Bármilyen felszínesen is hangzik a társadalom e véglete, egy jellemvonást mégis érdemes elsajátítani tőlük: szabadon felvállalják a véleményüket és ízlésüket. Akár a szilikonmelleket szeretik, vagy a műkörmöket – nem rejtik véka alá. Szabadon hódolnak és gyönyörködnek a számukra a szépséget megtestesítő ideálban és ezt egyáltalán nem szégyellik, még akkor sem, ha ma már a szilikon és a LV táska abszolút divatja múlt. Azok a nők és férfiak, akik ezt nyíltan felvállalják, valahol hősök a szememben, mert szembe mennek a szezonális társadalmi elvárásokkal.

A ring másik sarkában pedig állnak ők, akik vallják, számukra nem fontos a külsőség, csupán a belső értékek számítanak. Tapasztalataim szerint ők azok, akik általában nem a megismerkedés pillanatában érzik azt a bizonyos kémiát, sokkal később esnek szerelembe. De a külsőség ezeknél az embereknél is játszik, csak nem vállalják fel.

Míg egyes lányoknak a slusszkulcs, kék szem, farmering a fétise, addig nekem a cipő. A szép sportcipők a gyengéim, nem csak magamon. A férfi cipője legyen rendben, legyen fehér, és legyen MÁRKÁS.

„Máglyára vele!” – gondolhatjátok sokan. Szerintem nagyon szexi, ha a hercegnek rendben van a lába, és egy tiszta, lehetőleg fehér trendi sportcipő ékesíti. Hogy honnan jön ez a kattanásom? Nem tudom. Mindig a cipőket figyelem a pasikon, abban (is) rejlik az erejük. Remélem, nem ítéltek el, és még mindig olvastok, ugyanis most jön a csattanó. Bár milyen csattanó az, amit beharangoznak?

Mindenesetre olvassatok tovább, lehet, hogy mégiscsak győz az igaz szerelem…

Lányok! A mostani párotok megfelel a „szőke herceg” elképzeléseteknek? Le merem fogadni, hogy sokatok mondaná, hogy nem, vagy nem teljesen. Az én rendmániás pasim tangapapucsban volt, amikor először megláttam. Igen, tangapapucsban.

Ahogy haladt felfelé a tekintetem rajta, úgy halványodott a tangapapucsos pasi képe a fejemben, mert az egyéb külsőségeket tekintve nagyon rendben volt, és rendben van a mai napig. Na, meg azért, mert a legelső beszélgetésből kiderült, hogy van sportcipője is. A papucsot azóta nem láttam. Őt pedig már négy éve nézem és mindig nagyon rendben van. Ő a szőke herceg a padról.