Sokak tévés kedvence Monk, a flúgos nyomozó, akinek flúgossága különböző kényszeres tevékenységekben nyilvánul meg. Megszállottja a szimmetriának, csak a tökéletesen négyszögre vágott szendvicset hajlandó megenni, minden kézmosásnál új szappant használ, a ruháit van, hogy háromszor is kimossa, és amikor a városban sztrájkolni kezdenek a szemétszállítók, az utcákat elborító hulladék teljesen megbénítja a gondolkodását és így lelassítja a nyomozást.

Bár Monk kitalált alak, viselkedési kényszerei nagyon is ismerősek a lakosság 2 százalékának – körülbelül ennyien érintettek a hangulati zavarok közé sorolt kényszeres zavarban, amelynek egyik jellemző megjelenési formája a tisztaságra irányul. A mentális probléma fő jeleinek a kényszeres gondolatok és cselekvések számítanak. A „tisztaságmánia” esetén ezek gyakran a fertőzésektől való félelem körül forgó, folyton visszatérő gondolatok, amelyeket nem tud kontrollálni az érintett, így jobb híján különböző rituálékkal, tevékenységekkel próbálja felvenni ellenük a harcot.

Az ilyen kényszercselekvésekkel igyekszik az illető csökkenteni szorongását vagy megelőzni valamilyen rettegett helyzetet – noha erőfeszítései túlzóak és gyakran elszakadnak a realitástól. Például egyikünk sem szívesen betegszik meg, és főleg járványszezonban indokolt az alapos kézmosás, ha hazaérünk. A kényszerbeteg azonban egy kézfogás után is rohanhat a mosdóba, hogy egymás után tízszer is lesikálja magáról a potenciális baktériumokat, már ha egyáltalán vállalja, hogy fizikai kontaktusba kerüljön bármilyen veszélyt hordozó személlyel vagy tárggyal.

Karinthy is ettől szenvedett

Különösen súlyos kényszerbetegség gyötörte Karinthy Frigyes író első fiát, Karinthy Gábor költőt, akinek tünetei szanatóriumi kezelést igényeltek, és egész napokat vittek el kényszerei. „Órákon keresztül áll az ágya mellett vagy a folyosó egy sötét zugában, áll és nem csinál semmit. Aztán elővesz egy csomag toalettpapírt, azzal törölgeti az ágyát, ruháját, ceruzáit, még írópapirosait is. (…) Megvetett ágyát másfél órán át készíti lefekvéshez. Étkezésről elkésik. Elkésik! – ez nem jó kifejezés.” – írta róla kezelőorvosa, Benedek István.

A szenvedést okozó kényszergondolatok és kontrollálhatatlan kényszercselekvések mellett kritikus figyelmeztető tünet az idő. Az egészséges rendszeretet túllépésének jele lehet, ha a takarítás, mosás vagy bútortisztítás napi egy óránál több időt vesz igénybe. Súlyosabb kényszerbetegség esetén oly mértékben időrablóvá válhatnak ezek a tevékenységek, hogy komolyan korlátozzák az illetőt a mindennapi feladatai ellátásában és sérülhet a szociális élete is.

Ma már kifejezetten hatékonyan képesek kezelni a kényszerbetegséget, jelentős javulás érhető el például kognitív viselkedésterápiával. Mielőtt azonban pszichológushoz rohannátok, érdemes szem előtt tartanotok, hogy a rendszeretet önmagában egyáltalán nem kóros, és egy alapos tavaszi nagytakarítás még nem a kényszerbetegség első jele.