Mikor megkerestem Bencét, hogy meséljen kicsit a budapesti illegális gyorsulásokról, belement, de szólt, hogy nem fog árokba borulós történeteket mesélni, ez nem egy Halálos iramban-féle sztori, nincs maffia, embercsempészet és egyéb hasonló dolgok, amiket sokan beleképzelnek. Az egész az autóvezetés öröméről szól.
Miután ezen túltettem magam, a személyes találkozó során egyből felmértem, hogy Bence amolyan jógyerek-típusnak tűnik. Nem gondolnám róla, hogy hétvégente gyorsulni jár. Igaz, csendes tóban lakik a béka. De hogyan lesz valakiből az autó és a vezetés szerelmese?
Egy veszélyes hobbi kezdete
Adott egy műszaki vizsgabázist vezető édesapa, akinek a keze alatt rengeteg autó megfordul, így Bence is sokat sürgölődött a négykerekű járművek körül. Miután 18 évesen letette a jogsit, egy 2010-es, 105 lóerős Volkswagen Polóval kezdte felfedezni a vezetés örömét.
Hamar rájöttem, hogy jó vezető vagyok, és a forgalomban is próbálkoztam átlépni a határaimat. Aki jól vezet, az teljesen másképp látja a forgalmat: stratégiákat lát, hogyan lehet cirkálni az autók között. Valahogyan így kezdődött
– meséli Bence. Egy idő után azonban ezt kinövi a kezdő autós, és komolyabb vizekre, akarom mondani, aszfaltra hajt. „Fel lehet ismerni a forgalomban azokat, akik hasonlóan gondolkoznak: kicsit menőbb a kocsi, és hasonlóan bőgeti a motort. Ha összeakadtam egy hasonszőrű vezetővel a piros lámpánál, akkor nyomtunk egy versenyt forgalomban. Ez úgy néz ki, hogy gyorsan előzgetünk, cikázunk a többi kocsi között. Nincsenek szigorú szabályok, általában akkor van vége, ha valaki beragad.”
Később érezte, hogy a 105 lóerős Polo gyenge az ő próbálkozásaihoz, és egy nagyobb teljesítményű, 2009-es, 306 lóerős BMW Z4-esre váltott. „Az autók 90 lóerőtől 700 lóerőig vannak a piacon, az én baráti körömben mindenkinek 200-300 lóerő közötti teljesítményű kocsija van” – mondja.
És hogy hogyan bukkan rá egy kezdő gyorsulni vágyó a hasonszőrű bajtársakra?
„Gyakran jártam kocsit vezetni, és egyszer észrevettem, hogy az egyik benzinkútnál gyanúsan sok menő autó gyülekezik.” Egy nap leparkolt mellettük, és azóta – ugyan a helyszínek változtak – a péntek és szombat este a gyorsulásé.
Mi a helyzet a rendőrökkel?
„Új helyeket kellett keresnünk, mert előbb-utóbb ránk szálltak a rendőrök” – mondja Bence, ami azt jelenti, hogy például az egyik helyszínt, ami tökéletes volt gyorsulásra – lévén, hogy hosszú egyenes út volt –, folyton lelocsolták estefelé, hogy ne tapadjon a gumi.
„Alapvetően a rendőrök jó fejek. Ha nagyon indokolt, akkor persze ránk szállnak, de ha tisztelettudó vagy velük, akkor némi büntetéssel megúszod. Fizetned kell, de a büntetőpontjaid nem gyűlnek, így a forgalmidat nem veszik el.” Az valószínűleg egy autóőrült rémálma lenne. „Volt olyan is, hogy egy 10 perces útszakaszon rám szállt egy rendőr, és hét alkalommal is megállított.”
Voltak próbálkozások legális gyorsulási versenyekre, de többnyire ez nem jött össze, csak egy féllegális, pedig lenne igény egy igazi, időmérős gyorsulásra. Bence az első BMW-je óta hűséges a márkához, és ez az autós csoportokra nagyon jellemző.
„A márkák összetartanak, és vannak rivális márkák, például a hondások nem annyira szívelik a volkswageneseket” – mondja. Megtalálható az autósok között a dízelesek és a benzinesek csoportja, de ott vannak a motortuningosok, és azok, akik az optikai tuningolásra hajtanak, ami szintén nagyrészt szabálytalan.
„Meg kell felelni a standard szabályoknak, és sajnos Magyarországon gyakorlatilag a lámpát is alig lehet kicserélni engedély nélkül” – magyarázza. Akik ennek a hobbinak hódolnak, azok leginkább fóliáznak, lámpát sötétítenek, lejjebb ültetik az autó alját, hogy közelebb legyen a földhöz, és lent legyen a súlypont. Amikor megkérdezem, őt elkapták-e már emiatt, nemlegesen rázza a fejét.
„Átalakítom az autót én is, csak azért odafigyelek, hogy ne lépjem át nagyon a határt.”
Driftelés
Szabad fordításban: csúszás, sodródás.
Az autó fölötti uralom demonstrálása. Lényege, hogy az autó hátulját a túlkormányozottságból fakadó kitörésekor a kanyarban csúszásban kell tartani. Ahhoz, hogy a csúszást minél tovább fenntartsuk, tökéletes kormányzásra és gázpedálkezelésre van szükség. A drift tehát kifejezetten a hátsó kerekes autók és azok pilótáinak művészete.
Anyu, apu mit szól hozzá?
Hogyan viseli a család, ha gyorsulni járó gyerek van a háznál?
„Nem annyira jól – mosolyog kicsit bűntudatosan.
– A driftelés során sikerült két autót összetörnöm. Gyakoriak a kicsúszások, törések, kisebb balesetek. Ez nem is egy olcsó hobbi.
Elő is veszi a telefonját, és mutat egy képet: a kocsi hátsó kereke teljesen ki van törve.
Mikor arról kérdezem, hogyan kell elképzelni az esti találkozásokat, titkon reménykedem, hogy lesz valami rosszfiús benne, de nem.
„Általában találkozunk az adott helyeken, és beszélgetünk. Aki akar versenyezni, az körbemegy, megkérdezi, kinek van hozzá kedve, és elmennek egy körre a forgalomba, vagy a helyszínen gyorsulnak egyet, ha olyan a környezet. A helyszínek sem titkosak, akik arra járnak éppen, rögtön levágják, hogy mi folyik ott.”
Nincs tét, nincsenek bugyikat rajtra eldobáló lányok, de szájhősködés azért van.
„Szoktunk olyanokat mondani, hogy hú, most milyet drifteltem, és milyen menő vagyok, de azért vigyázunk magunkra.” Nem vállalnak be túl veszélyes dolgot, ami szerintük már az, és mostanság inkább szolidan csinálják. Gyakran reggelig beszélgetnek, cigiznek, zenét hallgatnak, páran füveznek.
„Az azért vicces tud lenni, mikor a benzinkúton parkolunk, majd megjelenik egy rendőrautó. Elkezdenek egymás után eltűnni az autók” – nevet.
De mégis miért csinálja valaki ezt?
Megkérdezem, mi olyan jó az autózásban, és egyértelmű, hogy a szabadság.
„Ezenkívül a sebesség, meg én azt is szeretem, hogy kijön az ember személyisége is a vezetésben, és persze jó érzés tudni, hogy jobban vezetünk, mint az átlag. Jó adrenalinlöketet ad az is, hogy ‘lavírozunk a rendőrök között’.”
Hozzáteszi, már csak abban sem hasonlít a valóság a Halálos iramban című filmhez, hogy ők nem az autókkal foglalkoznak éjjel-nappal. Bár mindenki szeretne még több időt ráfordítani, ez munka mellett nem lehetséges.
Vannak, akik autókkal dolgoznak, de a legtöbbjüknek teljesen más a munkája, Bence a hétköznapokban fodrászként dolgozik, nem mellesleg én is mindig az ő kezeire bízom a hajam sorsát.
Ha végigpörgetem a Facebook-adatlapját, lerí róla, hogy imádja a vezetést és a BMW-t. Kicsit irigylésre méltó ez a rajongás, de kicsit elgondolkodtató is ez a fanatikus szenvedély.
„Nem is tudom, talán van ebben a tárgyimádatban valami furcsa menekülés is, hiszen az autók csak tárgyak, de mi valahogyan másképp látjuk őket. Ezen néha agyalok, hogy vajon mit pótol nekünk az autónk” – mondja, és szerintem ez nem csak az autókkal van így.
A legtöbbünknek van valami hasonló szenvedélye, csak az talán nem ennyire veszélyes.
