Ugye nem lőttem mellé? Nálatok is akad néhány kósza, kóbor, párját vesztett darab? Nálam van néhány. Néhány szatyor. Inkább olyan félzsáknyi. Rengeteg, még szerintem is sok, tekintve, hogy ez a mennyiség öt év alatt jött össze és három embertől származik. Amikor még a nagy fiaim is velem éltek, ennek többszöröse gyűlt össze és végezte a szemétben. Nem tudtam mit kezdeni a zoknikkal. Kinek kell egy fél pár zokni? Vagy kinek kell a lyukas zokni? Elárulom, van helye.

A fél pár zoknik titkát azonban nem fejtettem meg soha: tudja valaki, hova tűnik a zokni párja?

Trükköztem én sokat, és kerestem a magyarázatot – Andihoz hasonlóan, aki ebben a cikkben írt az eltűnt tárgyakról. Veszekedtem a gyerekekkel: gombócba gyűrve tegyék a szennyesbe, párban. Majd akkor együtt maradnak. Nem maradtak együtt. Zsákban mostam őket, felfedeztem a zoknicsipeszt – mégis, mosásról mosásra, teregetésről teregetésre maradt egy-két elárvult zokni. Akkor eldöntöttem, csak egyforma színű, FEKETE zoknikat vásárolok. De az egyik vásárlásból hosszabb, a másikból rövidebb szárú zoknik kerültek a házba. Párosítottatok valaha koromfekete, de méretben és árnyalatban eltérő zoknikat lámpafénynél? Nem ragoznám, az a trükk se váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Én nem veszem félvállról ezt a zoknikérdést, ahogy a háztartásomba kerülő egyéb textilek sorsát sem. Hiszem, hogy a környezetvédelem nem csak ipari szinten valósulhat meg, minden egyes háztartás, az egyszemélyes háztartások is felelősek a Föld további sorsáért.

Annál is inkább, mert a bolygó, amin élünk, nehezen viseli a rá rótt terheket és az emberi nemtörődömséget (az enyémet is).

Elizabeth Kolbert egykori újságíró könyve, A hatodik kihalás is erre fókuszál: szenvedélyes vádirat az emberiség nemtörődömségéről. Hiába dugjuk a fejünket a homokba, napjainkban a Földön a hatodik kihalás zajlik éppen, csak nem veszünk róla tudomást.

Forrás:

iStock

Az elmúlt félmilliárd évben öt nagy kihalás söpört végig a Földön, öt gyilkos hullám, amikor drámai módon csökkent a földön élő fajok száma. Erről, a hatodikról azonban mi, az emberek tehetünk. A könyv arra hívja fel a figyelmet, hogy nem mutogathatunk természeti katasztrófákra, idegen lényekre, aszteroida becsapódására. Mi magunk vagyunk felelősek a bolygó élővilágáért, és a saját szintjén, a saját környezetében van feladata minden egyes embernek a folyamat megállításában. Nem tehetünk ugyanannyit, mint Leonardo DiCaprio, de nem is kell ölbe tett kézzel várnunk.

De térjünk vissza a fél pár zoknik kérdéséhez, mert az némi képzavarral élve ugyan, de „kézzel fogható” probléma, ami megoldást igényel.

Ha nem is a titok megfejtését, de a fél pár zoknik, illetve kinőtt, használt zoknik felhasználására kínál megoldást egy remek program, a Zokni Csereprogram, melyhez számos médium, illetve nagy pénzintézetek és cégek is csatlakoztak. Zoknigyűjtőként bárki, akár te is, magánszemélyek, családok is csatlakozhatnak. Ehhez elég regisztrálni itt!

Az eltelt két év alatt a program 4 tonna használt zoknit gyűjtött össze, és ebből két tonnát már sikerült újrahasznosítani. Bútoripari szigetelőanyagot készítettek belőle. Ez akkora mennyiség, amennyivel négy focipályányi területet lehetne beteríteni. A használt, de párral rendelkező, jó állapotban lévő zoknikat vagy a csomagba került, bontatlan zoknikat (mert ilyen is akad a zokniszállítmányokban) rászorulókhoz juttatják el.

Csányi Zoltán, a Zokni Csereprogram ötletgazdája

A Zokni Csereprogram ötletgazdája, Csányi Zoltán felelős kereskedőként fontosnak érezte a környezettudatos gondolkodást és magatartást. Ahogy ő fogalmaz: a Zokni Csereprogram „sikerre volt ítélve” – minden családban, minden háztartásban van használaton kívüli zokni, csak azt kellett kitalálni, mi történjen vele, és meg kellett teremteni ennek hátterét. A program nonprofit, a cél a környezetvédelem, illetve a rászorulók segítése.

Elizabeth Kolbert könyvében biológusok gyűjtik össze, gondozzák és szaporítják az arany csonkaujjú békákat Panamában, erre nekünk nincs módunk, pedig biztosan sokan megtennétek – velem együtt. A saját otthonunkban is akad azonban feladat, ha nyitottak vagyunk a kihívásra. A lista korántsem teljes, inkább csak nyitja a sort:

• Csak akkor indítsuk be a mosogatógépet, a mosógépet, ha valóban összegyűlt egy mosásra való szennyes.
• A textileken feltüntetett mosási hőfokot vegyük figyelembe, rengeteg energiát spórolhatunk (és kíméljük a ruhát), ha alacsony mosási hőmérsékletet választunk.
• Csak azt vasaljuk, amit nagyon kell. Teregessünk ügyesen, és/vagy vásároljunk vasalást nem igénylő ruhákat.
• Takarítsunk természetes alapanyagú szerekkel, citrommal, szódabikarbónával, ecettel.
• Már nem kell sokáig fűteni, de ha még megy a rendszer, vegyük lejjebb a hőmérsékletet. Fűtéssel kapcsolatos spórolási módszerekről itt egy korábbi cikkünk Pankától.
• Egy pohár víz elfogyasztásához ne engedjünk ki a csapból egy liter vizet. (Megszokásból – ugye ismeritek a jelenséget, amikor valaki háromszor is átöblíti a tiszta poharat ivás előtt?)
• Pár száz méter séta nem árt, ne indítsuk be az autót, ha gyalog is eljutunk a célig.
• Csak annyi élelmiszert vásároljunk, amennyit valóban elfogyasztunk, csak Európában évente 88 millió tonna élelmiszer kerül a szemétbe.
• Egy hónapig vezessünk élelmiszernaplót – mit vásároltunk, mit dobtunk ki? (Hány fej saláta, brokkoli, retek, hagyma, fél narancs végzi a kukában?)
• Nem kell feltétlenül szezononként új ruhákkal frissíteni a ruhatárat. Lehet csereberélni is a barátokkal, kollégákkal. Nem is olyan rég mi is ezt tettük! Nézzétek csak, mekkora volt az örömünk!