A rózsaolajjal gyerekkoromban találkoztam először egy Bulgáriában szuvenírként vásárolt „nememlékszemmilyenalakú” fatartócska közepén egy üveg fiolában lapulva.
Emlékszem, időnként leemeltem a polcról, és beleszippantottam, miközben azon gondolkodtam, hogy képes valaki ezt parfümként magára kenni.
Rózsa 2.0
Felnőttként egy igazi rózsafeldolgozó üzemben járva átértékeltem a kapcsolatomat a rózsával. Mindez Iránban történt, ahol a rózsatermesztésnek és -feldolgozásnak évezredes hagyománya van, hiszen már az ókori perzsák is a szépség és egészség szimbólumaként tekintettek a virágra.
A főbb termőhelyek még ma is ontják magukból a rózsaszín csodát, és minden évben hatalmas fesztiválokat rendeznek a termés betakarításának idején.
A puha szirmokat lehetőleg hajnalban szüretelik, mielőtt a nap felkel, ugyanis akkor a legintenzívebb az illóolaj koncentrációja.
A szüret úgy 2-3 hétig is eltart, és természetesen csakis kézzel gyűjtik be a virágokat, amiknek a tárolása sem egyszerű, így nem árt minél hamarabb az üstökbe tölteni őket.
A hatalmas desztillálófazekakból egy tölcsérszerű csövön keresztül távozik a gőz, aminek a végén hideg víz fölött csapódik ki az olaj.
Egy liter rózsaolajhoz 4-5 tonna virágsziromra van szükség, így nem csoda, hogy aranyárban mérik, és leginkább a parfümgyártásban használják.
Németországban 2013-ban a rózsát az év gyógynövényének választották meg.
A tiszta rózsaolaj nyugtató és feszültségoldó hatású, így depresszió ellen is kiváló. Hatékonyan oldja a félelmeket, ami miatt a súlyos beteg emberek melletti virrasztáskor is használják a virrasztók.
A rózsavizet belsőleg fogyasztva – hígítva – sokat tehetünk szívünk és érrendszerünk jó közérzetéért.
Egyedi ízét édességekben is használják
A lepárlás „mellékterméke” a rózsavíz, amit viszont az irániak előszeretettel használnak a szépítkezés során, és a legtöbb desszertjükben is felfedezhetjük jellegzetes ízét. A fagyiban, a kekszekben és süteményekben, és az összes hagyományos iráni édességben is, amiből mindegyik tájegységnek megvan a saját büszkesége.
Számomra a rózsaíz miatt mind egyformának tűnt, és bevallom őszintén, egy idő után túladagolással küzdöttem. Így voltam a sárfránnyal is, ami viszont az édes ízek mellett a húsételekben, levesekben és a rizsben is visszaköszönt. Azóta nem eszem sárfrányos ételeket, de lehet, hogy 7 év megvonás után lassan újra megpróbálkozom vele.
Kenjétek magatokra!
És hogy ti hogyan használjátok a rózsavizet? Hát úgy, mint az iráni nők, tonikként. Ne aggódjatok, a rózsavíz már csak diszkréten illatos, pont annyira, hogy kellemes legyen, viszont nagyon jól tisztít, hidratál, és táplálja a bőrötöket, sőt még a pattanások ellen is hatásos, miután gyulladáscsökkentő anyagokat is tartalmaz.
A görögök rózsavízzel kezelték a sérüléseket, a rómaiak pedig a fogfájás ellenszereként vetették be. Később pedig az aluszékonyság és fejfájás ellen is alkalmazták.
Hogy hogyan használhatjátok még fel a rózsát a szépségápolásban, arról itt olvashattok bővebben.
A rózsa újra magához édesget
Mikor már azt hittem, a rózsaszirommal már csak a vázában találkozom, Marokkóban – ami szintén jelentős rózsatermelő ország India, Irán és Bulgária mellett – óriási zsákokban fedeztem fel a bazárban a szárított, pici rózsaszín bimbókat.
Ők teát készítettek belőle, én pedig tálacskákban potpourriként használtam az egész lakásban, míg kint éltünk. Sőt, még Magyarországra is hoztam belőle, ám a nyár végére kifakult, így a kukában landolt. De a magyar levendula méltó vetélytársaként lépett a helyére.
