Bár már márciust írunk, a nyár még messze van. Nem csoda, ha többen úgy érzitek, szívesen elmenekülnétek valami szép, napsütötte, trópusi helyre. Ha erre gondolok, sokszor eszembe jut Ausztrália, hiszen ott az év legtöbb napján meleg van, az ausztrál emberek híresen kedvesek, és a kultúra is magával ragadó, egyszer élőben is megnéznék egy őslakost, ahogy a didzseridúján játszik!
De most tegyük félre az ország szépségeit, és koncentráljunk azokra a dolgokra, amiket még a rémálmaitokban sem látnátok szívesen: az egyedülálló élővilágra! Emlékszem, már általános iskolában a fejünkbe verték, hogy mivel ez a kontinens vált el először a többi földrésztől, ezért itt olyan állatokat és növényeket is lehet találni, amiket sehol máshol a világon. Tudom, most mindenkinek egyből a kenguru, a koala vagy a vombat ugrott be, de sajnos nem csak ezekkel a cukiságokkal találkozhatnak az idelátogatók.
Az ország tele van olyan „szörnyekkel”, akik könnyen vennék az akadályokat a Szörny Rt. castingján is.
1. Tüskés ördög
Ennek a hüllőnek már a neve is arra utal: jobb, ha távol maradunk tőle. De nem hinném, hogy a kinézetét meglátva bárki is közel akarna merészkedni hozzá! A mindössze húsz centiméteres kis jószág a sivatag dűnéi közt él, az ausztrálok nagy szerencséjére pont azokon a helyeken, amelyek a legtávolabb esnek a népes városoktól, így sokaknak nem kell attól tartani, hogy az utcán sétálva rájuk támad a tüskés szörnyeteg.
Ha valaki mégis összefutna vele, annak sem kell mitől félnie, hiszen csak hangyákkal táplálkozik, így emberre nem veszélyes, maximum egy kiadós ijedéssel lesz gazdagabb az, aki belebotlik ebbe a furcsa szerzetbe.
2. Ausztráliai tüdőshal
Nektek is megvan az a borzalmas érzés, amikor gondtalanul lubickoltok a Balatonban, és hirtelen megérzitek, hogy „valami” elsuhant a lábatoknál? Na, ha egy ilyen tüdőshal úszkálna körülöttem, én nemcsak a vízből szaladnék ki rögtön, hanem a világból is!
Ez az állat se nem szép, se nem cuki, sokkal inkább ijesztő. Különleges módon lélegzik, ugyanis naponta párszor felmegy a víz felszínére levegőt venni, majd azzal jól elvan a nap többi részében. A kifejezetten lusta állat Queensland édesvizeiben él, és elég ritka, így csak a helyiek halászhatják, de ők is csak táplálkozás céljából.
Kicsit furcsa, hiszen én nemhogy megenni, megérinteni sem merném ezt az akár 170 centiméterre (!) is megnövő állatot. De hát ahány ország és ember, annyi szokás… Mindenesetre soha nem szeretnék ehhez hasonló vízi élőlényekkel találkozni.
3. Tarka varánusz
Szerintem valaki meglátott egyszer egy varánuszt, és róla alkotta meg a „szörny” szó fogalmát. Ez a hüllő számomra pont az az állat, amit soha, semmilyen körülmények között nem szeretnék látni élőben, hiszen tényleg rémálomba illő külsővel rendelkezik.
Hogy ne csak a kinézetén borzongjatok, elárulom, hogy a madarakon, rovarokon és más hüllőkön kívül még a döghústól sem riad vissza, de az ember sincs biztonságban mellette. Simán ránk támadna, ami kicsit sem veszélytelen, hiszen nemrég tudósok bebizonyították, hogy ezeknek a hüllőknek mérgező a harapásuk. Szóval jó tanács: ha egyszer Ausztráliába utaztok, maradjatok távol a varánuszoktól!
4. Galléros gyík
Egy újabb hüllő, amitől feláll a szőr a hátamon. Valószínűleg ő is hasonlóan érez, ha megzavarják a nyugalmát, hiszen támadó és védekező állásban kifeszíti nyakbőrét, és sziszegő hangot ad ki, így pedig olyan borzasztó látványt nyújt, hogy még az is elmenekül, aki alapból a bátrak táborát erősíti.
Nem vagyok az a lány, aki megijed a póktól a falon vagy egy kis gyíktól a fűben. Ha viszont ezzel a jószággal találnám szembe magam, leperegne előttem az életem, elkiáltanám a „Szerettelek anya!” mondatot, és csak imádkoznék azért, hogy hagyjon életben ez a szörnyeteg. Pedig nem lenne mitől félnem, hiszen csak kis emlősökkel és rovarokkal táplálkozik, de ezeknél a lényeknél én semmiben nem lennék biztos…
+1. Tasmán ördög
Talán ti is hallottatok már erről az állatról, ha máshonnan nem, a rajzfilmből biztosan. Igen, tényleg létezik, bár sokszor emlegetik erszényes ördög néven is. És hogy miért nem tettem a többi borzalmas kinézetű állat közé?
Mivel szerintem hihetetlenül édes, de természetesen nem véletlenül ez a neve. Édes kis pofikája ellenére nagyon agresszív állat, hangosan morog, és fogcsikorgatva jelzi, hogy bizony itt ő az úr. Bár Tazt a Bolondos dallamokból erről az állatról mintázták, nem igazán hasonlít rá. Maximum az összeférhetetlen természet a közös pont mindkét ördögi lénynél.
Mitől ijed meg egy magyar lány Ausztráliában?
Mivel nekem még nem volt alkalmam megtapasztalni, hogy ezek az állatok miként ijesztgetik Ausztráliában az átlagembereket, egy olyan embert is megkérdeztem, akinek már volt része ezekben a rémálmokban. Krisztivel egy Facebook-csoportban ismerkedtem össze. Három évet élt az országban munkája miatt, sokat utazott Ausztrálián belül is, és látott egy-két olyat, amitől még a mai napig is kirázza a hideg.
„Ausztrália gyönyörű hely, de természetesen – mint mindennek – ennek is vannak árnyoldalai. Csaknem 100%-os a páratartalom, emiatt a hajvasalás szinte ismeretlen fogalom ott, de ennél azért vannak szörnyűbb dolgok is. Ottlétem alatt a sok utazás során én is találkoztam olyan hüllőkkel a sivatagokban, amiktől inamba szállt minden bátorságom. Szerencsére nem voltam egyedül, és nem voltam hozzájuk olyan közel, hogy bántani tudjanak, de már a látványuk és az, hogy akármikor rám ugorhatnak nem volt túl kellemes élmény.”
Szerintem örülhetünk annak, hogy a Magyarországon előforduló pókok nem nagyobbak az ember ujjánál. Ott viszont nem ritka, hogy tenyér méretű fenevadak figyelnek rád a falról. Nem kell mondanom, sikítva szaladtam ki a szobából, amint megláttam őket.
Remélem, azért nem ijesztettelek el benneteket attól, hogy egyszer majd ti is felfedezzétek a távoli kontinens csodáit, de tudjátok, csak óvatosan! 😉
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
