Veronica Grant blogger ugyanis megható történetet mesélt el önmagáról, a testéről és annak elfogadásáról. Ő az ékes bizonyítéka annak, hogy amíg önmagunkat nem szeretjük, addig más sem szerethet bennünket.
Veronica úgy indult neki az egyetemnek, hogy meg kell találnia álmai pasiját, a leendő férjét. Kétségbeesetten akart rálelni lelki társára, és a barátai is figyelmeztették, hogy talán egyszerűen csak magára kéne figyelnie, ám nem tudott leállni. Bizonyítani akart állandóan, hogy ő is tud találni valakit, méltó arra, hogy legyen valakije. Valamiért azonban rendre rosszul választott, a férfiak, akik mellé sodródtak, mind elérhetetlenek voltak, nem tisztelték őt, vagy csak egy éjszakára játszottak.
Nem értettem, miért történik ez velem
– írja Veronica, akire aztán végzősként rátalált a szerelem egy jó barátja személyében. A srác meg tudta nevettetni, szerette, jóképű volt, és okos. Egy év után azonban Veronica szakított vele.
Azért szakítottam vele, mert soványabb volt, mint én. Azt éreztem, én túl kövér vagyok, ő pedig túl sovány.
Ekkor tudatosult benne az, hogy 12 éves kora óta a rajta lévő feleslegébe kapaszkodik. Sosem volt kövér, de folyton azt gondolta, hogy ha az a három kiló nem lenne rajta, könnyen találna magának bárkit, és olyan kapcsolatot, amilyenre vágyik. Amíg rajta van a felesleg, addig nem. Ekkor beindult nála a játszmázás.
Mivel nem szerettem magamat sem látni a tükörben, ezért az sem esett jól, ha más nézett rám. Úgy éreztem, a hájamat látja, nem engem
– vallja be soraiban. Végül öt év kellett hozzá, hogy megtanulja elfogadni önmagát és elengedje a múltat, a játszmákat. Felhagyott a kalóriák számolgatásával és az önsanyargató sportolással, és elkezdte megadni önmagának azt, amire szüksége van: pihenés, étel, ital, énidő. Ezzel egy időben rátalált a szerelem is, ami azóta is tart.
Már három éve vagyunk együtt, és sosem ettem még ilyen jókat, és sosem élveztem még ennyire az életet, mint most
– vallja a blogger, én pedig igazán nagyon tudok örülni az ilyen embereknek, akikek sikerül önerőből a jobb út felé fordulniuk, megtalálni a saját hangjukat és életútjukat.