Mert ilyenkor minden abszurd, bizarr, érthetetlen, megmagyarázhatatlan. Beindulnak a szerencsétlen láncsorozatok, amikor már tragikomikummá válnak a hétköznapok, és már csak egy lehetőségetek marad: az alvással vegyülő hisztérikus röhögés. Össze is gyűjtöttem nektek öt tipikus ilyen jelenséget, ami velem már megtörtént a kifáradás legszélén.

Annyira nem vagyok olyankor a jelenben, hogy háromszor visszaszaladok megnézni, bezártam-e a lakást, és napokkal később nem értem, mit keres a kenyér a hűtőben, azt meg végképp nem, hogy egy karika zabkeksznek mi keresnivalója van a törölközők között. REJTÉLY. Tiszta X-Akták.

Forrás:

giphy

Amikor már csak az utolsó beadandóm van két cikk között, és már csak arra vagyok képes, hogy megszámoljam, mennyit villog a kurzor. Persze, bizonyos szám után elvétem, és újra kell kezdeni. Vagy egyszerűen csak számolom húszasával. Végül is: NEM MINDEGY?

Illetve ugyanúgy működik, csak ti használjátok nagyon-nagyon rosszul. Annyira elzombulni a járatokon azért művészet, hogy észre se vedd, végállomástól végállomásig mentetek 3 megálló helyett. Ja, és amikor át kell szállni, mert a busz „nem szállít utasokat”, ti vagytok azok, akikhez odasétál a sofőr, hogy le kéne szállni. Jé, tényleg. Bocsi. És még ültök pár percet.

Reggel, délben, este. És éjjel. Társasági élet? Minek, ha ott a kávétok? Maximum elnevezitek pénteknek. Pedig az újhullámos kávé miatt megérné kimozdulni.

Forrás:

giphy

És ez azt jelenti, hogy olyanok vagytok, mint a kacsák, akiket éppen megtömnek: nem éreztek semmit, csak automatikusan esztek-isztok, és egyvalamiben nagyon jól teljesítetek: órákon át történő révedezésben a semmibe. Az agyatok ilyenkor kihasználja az időt a bulira, és kacsatáncot jár, mégpedig így.