Fáj a fejetek és gyorsan bekaptok valamit? Nem tudtok aludni, így egy újabb átkínlódott éjszakától félve inkább irány a drogéria, ahol biztosan találtok valami gyógynövényes bogyót, amiről azt ígérik, nem okoz függőséget. Nappal viszont kéne valami, ami felpörget. Amikor pedig már fáj a gyomrotok a piruláktól, arra is találtok megoldást.
Elvis Presley mindössze 42 éves volt, amikor a szervezete felmondta a szolgálatot. Olyan sok baja volt, amire olyan sok gyógyszert szedett, hogy mikor 1977. augusztus 16-án kiment a fürdőszobába a gracelandi házában, egyszerűen összeesett és meghalt.
A szervezetében összesen 14 különböző gyógyszer maradványait találták meg.
Bár korábban többször is sikeresen megmentették a túladagolás miatti végérvényes összeomlástól, ezúttal már nem volt mit tenni.
„Haláldoki”, a jóbarát
A görög származású George Constantine Nichopoulos, akit sokan csak Elvis gyilkosaként emlegetnek, dr. Nick néven vált ismertté a sztárok világában. A rock and roll királyát 10 évig kezelte, ebből az utolsó hétben mint teljes munkakörös magánorvos, és – Michael Jackson dokijához hasonlóan – barátként volt jelen az énekes életében.
Presley halála után az ellene folyó vizsgálatok ellenére rövid ideig még gyakorolta praxisát, bár egy rajongó még megölésével is próbálkozott, később viszont szó szerint csak a Király hagyatékából élt. Pénzzé tette a tőle kapott tárgyakat és vándorkiállítást szervezett, ahol többek között az énekesnek felírt recepteket és az általa szedett gyógyszereket mutatta be. Volt mit.
Elvis halálának évében állítólag nagyságrendileg tízezer receptet váltott ki.
Mondd, mi fáj?
Dr. Nick még mint ügyeletes orvos ismerte meg az énekest, aki véletlen találkozásukkor beszámolt neki mindazon szerekről, amik a mindennapjait segítik. Altatók éjszakára, egy kis pörgető amfetamin a nappalokra, a különböző fájdalmakra pedig kodein. A doki segítőkészen igyekezett mindenben a szolgálatára lenni a barátjának, mindenre volt valami pirulája, de valójában Elvis még őt is kijátszotta.
Szó szerint dugdosni kellett előle a gyógyszereket és szigorúan ellenőrizni, hogy betartja-e az adagolást.
Sőt, Pesley néha stikában is vásárolt különböző szereket, imádta kipróbálni azokat saját magán. Miután két végén égette a gyertyát, szervezete a túlhajszoltság miatt gyakran jelezte számára, hogy le kellene állnia egy picit. Ő viszont ehelyett inkább valamilyen medicinával igyekezett hamarjában véget vetni a problémának. Vagy legalábbis elnyomni azt.
Azt mondják, Elvis kóros gyógyszerfüggősége akkor vált nyilvánvalóvá, amikor egy banális torokgyulladás kezelésére egy este alatt beszedte azokat a szereket, amiket orvosa nála hagyott a többnapos kúra idejére. Válaszként az szolgált, hogy gyorsan fel akart épülni az új albumának befejezése miatt.
Senki sem nem állt mellette?
Elvis bár szegénységben, de szerető családban nőtt fel, a szüleihez szorosan kötődött. A felnőttkori érzelmi élete viszont már korántsem volt ilyen szeretetteljes. Ugyan sokan vették körül, a legtöbben csak kihasználták. Testőreit és barátait is gálánsan eltartotta, többségüknek még házat is vásárolt. Apja ezt egy idő után megelégelte és elbocsátotta a biztonsági embereket, akik bosszúból egy minden szennyest kiteregető könyvet – részletezve benne a drogokhoz való viszonyát – jelentettek meg Elvisről, aki ezt természetesen megpróbálta megakadályozni. Sikertelenül.
Feleségét, Priscillát a hadseregbe való bevonulása idején ismerte meg, a nála 10 évvel fiatalabb gyönyörű lány ugyanis egyik feljebbvalójának a mostohalánya volt.
Szerelmük azonban tiszavirág életűnek bizonyult, lányuk, Lisa Marie Presley születése után már szinte semmiféle testi és lelki kapcsolat nem volt közöttük, az asszonynak pedig szeretője is volt.
1973 végén, másfél éves különélés után végül el is váltak. Ebben az évben Elvis kétszer is túladagolta magát barbiturát-származékokkal, (altató, nyugtató, kábító, görcsoldó hatású gyógyszerek), és ekkor már erősen függött a fájdalomcsillapító Demeroltól is.
Egy év múlva az egészségügyi állapota vészesen leromlott. Meghízott, cukorbetegséggel kezelték és a szemén lévő zöldhályog is komoly problémákat okozott. Egy fellépése után például olyan fájdalmakkal küzdött, hogy kénytelenek voltak injekciót fecskendezni a szemgolyójába. A fellépéseivel járó fizikai kihívásokat már alig-alig bírta teljesíteni.
42 évesen már olyan sok bajjal küzdött és elhasznált volt a teste, mint egy kétszer annyi idős emberé. Halomra ette a gyógyszereket, ám mégis folyamatos fájdalmaktól szenvedett. Halálát kétségtelenül a túladagolás okozta, ám a boncolása során az is kiderült, hogy veleszületett szívizomproblémákkal is küzdött, így valószínűleg a függősége nélkül sem élhette volna meg a nyugdíjaskort.
Okok
Hogy mik vezethetnek a gyógyszerfüggőséghez? Elvisnél nyilvánvalóan a sztársággal járó terhek mellett megjelent egyfajta stresszkezelési nehézség is, ami miatt fokozatosan a gyógyszerek rabjává vált. Mivel a drogoktól félt azok kiszámíthatatlansága miatt, a patikai szerekhez fordult.
Rajta maradni a szeren
Másoknál viszont gyakorta egyéni traumák vagy frusztrációk vezetnek el olyan állapotokhoz, amelyeket gyógyszerek használatával igyekeznek csillapítani. A függőség kialakulásában szerepet játszhatnak genetikai és szociológiai okok is, így nem elhanyagolhatók a családban tanult viselkedésminták, az alkoholizmus és egyéb szenvedélybetegségek sem.
A szorongásos állapotok, pszichés problémák, lelki krízisek szintén könnyedén vezethetnek oda, hogy gyógyszereket hív segítségül a kezelőorvos. Az út viszonylag egyszerű, bár nyilván senki nem úgy veszi be kezdetben a tablettákat, hogy attól tartana, rabjává válik. Ám amikor megtapasztalja annak jótékony hatását, egyre többször fordul hozzá, majd szervezetében kialakul egy kémiai függőség.
Mindezek leggyakrabban fájdalomcsillapító és nyugtató-, altatószerek, valamint alkohol- vagy drogproblémák kezelésére adott tabletták használata során alakul ki.
A függőség kialakulásakor a szer veszi át az irányítást a használója felett.
Vedd észre!
Az orvosoknak természetesen fokozott felelőssége van a függőség megelőzésében, hiszen a protokoll szerint mindezt elkerülendő váltogatniuk kellene a felírt hatóanyagokat, és idővel csökkenteni is az adagokat, ám gyakran előfordul, hogy ezt nem veszik kellően szigorúan. Másrészről a függővé vált beteg mindent bevet annak érdekében, hogy hozzájusson a gyógyszerekhez, kijátssza a kezelőit és sokszor ismerősei szekrényéből is el-elcseni azt, amit ott talál.
A függőséget leghamarabb rendszerint a hozzátartozók veszik észre. Ennek a jelei a következők lehetnek:
Ami egy komollyá váló függőségnél a legbeszédesebb jel, hogy a gyógyszer megvonásával hasonló fizikai tünetek, rosszullétek jelentkeznek, mint a kábítószer elhagyása esetén.
