„Mindig azok a nők érdekelnek, akik nem hozzám valók” – Kifulladásig
Mivel mással kezdhetnék, mint az európai filmművészet egyik remekművével, a francia új hullám legelső ismert alkotásával. A nemrég 85. születésnapját ünneplő Jean-Luc Godard által rendezett fekete-fehér dráma történetét pár szóban össze lehet foglalni. Adott egy piti bűnöző, aki rögtön a film elején gyilkosságot követ el, majd egy amerikai diáklánnyal együtt a szerelmi szál is beúszik a képbe.
Kettőjük szerelmi civakodását követhetjük figyelemmel, ami váratlan fordulattal ér véget. Két különböző értékrendű, kultúrájú, temperamentumú ember, akik maguk sem tudják, mit is akarnak a másiktól.
Hiába 65 évvel ezelőtt készült a film, mai szemmel is aktuális kérdéseket feszeget.
„Az élet egy olyan előadás főpróbája, amit sohasem tartanak meg” – Amélie csodálatos élete
Ó, hol is kezdjem… Imádom. Imádom a hangulatát, a képi világát, a sztoriját, a narrációt, a zseniális zenéjét, na meg Audrey Tautou-t… Nekem úgy tökéletes, ahogy van.
A történet Párizs kedvelt negyedében, a Montmartre-on játszódik. Amélie-nek már a gyerekkora se volt átlagos, rideg, kissé bekattant szülei burokban nevelték, emiatt egy általa elképzelt világba menekült. Furcsa véletlennek köszönhetően talál egy dobozt, amiben egy kisfiú elrejtett emlékei vannak. Innentől beindulnak az események, de nem is folytatom, hisz ha már láttátok, tudjátok, ha még nem, akkor pedig tudom, hogy meg fogjátok nézni.
Kötelező!
„Nem a zuhanás számít, hanem a leérkezés” – A gyűlölet
Másik nagy kedvencem A gyűlölet. Szöges ellentéte a listában szereplő többi filmnek, itt nincs semmi romantika és finomkodás, itt rasszizmus, erőszak, feszültség van. A helyszín szintén Párizs, de most a sötét és lepukkant külváros. A főszerepben egy zsidó, egy arab és egy néger srác.
Se munkájuk, se pénzük, egyik balhéból keverednek a másikba. A zavargások mindennaposak a környéken, a rendőrökkel való összecsapás során pedig kórházba kerül az egyik barátjuk.
Vinz talál egy stukkert, és megfogadja, ha meghal a barátjuk, ő is megöl egy rendőrt. Felpörögnek az események, nem akarok spoilerezni, de annyit elárulok, dörren még pisztoly a filmben. Húsba vágóan valóságos, kijózanítóan őszinte, és sajnos 20 évvel később is kegyetlenül aktuális.
Nem ragoznám túl, szerintem tudjátok, mire gondolok. Tananyagként oktatnám, komolyan.
„A szerelem hülyét csinál belőlünk: elcseréljük az egész életünket egyetlen boldog napért” – Moulin Rouge
Ugorjunk vissza a Montmartre-ra, egészen pontosan a kultikus Moulin Rouge-ig. A műfaj most nem más, mint a musical. A stáblistán nem kisebb nevek tűnnek fel, mint Nicole Kidman, Ewan McGregor vagy épp Kylie Minogue. Na de miről is van szó?
A történet szerint a századforduló környékén járunk, olyan világba csöppenünk, ahol folyik a pezsgő, szól a zene, a hölgyek pedig űzik a legősibb mesterséget. Nyugi, ebből nem látunk sokat, a képzeletünkre van bízva. Itt nincsenek valódi érzelmek, ide mindenki a könnyen megkapható örömökért jön. És akkor feltűnik Christian, a költő, aki erről mit sem tudva naivan beleszeret az egyik legnépszerűbb dívába, akarom mondani, prostituáltba. Gondolom, kitaláltátok: itt kezdődnek a gondok.
Zeneileg rendkívül nagy a kavalkád, Madonnától Elton Johnig, Bonótól Fatboy Slimig számtalan híres előadó dalát dolgozták át a film kedvéért. Ha nem is kiemelkedő alkotás, a hangulat miatt megéri!
(Fun fact: Muszáj megemlítenem, a szalagavatómon a filmben elhangzó El Tango de Roxanne című számra táncoltunk, azaz próbáltunk valami tangószerűt imitálni. Mondanom se kell, mennyi köze volt az eredetihez. A mai napig nagyon nevetek, ha eszembe jut.)
„Van úgy, hogy változásra vágyunk. Átmenetre. Mint az évszakok” – Párizs, szeretlek!
Szeretem az olyan filmeket, amik valamiért kilógnak a sorból, és ez a film kilóg rendesen. Egy város, tizennyolc rövid történet, huszonkét rendező. Olyan szkeccsfilmről beszélünk, amit 4-5 perces jelenetekből fűztek össze, minden jelenet Párizs egy újabb kerületébe kalauzolja a nézőt, ahol természetesen valakik nagyon szerelmesek. Nem meglepő, hogy ennyi rendező közül nem alkothatott mindenki mesterművet, de szerencsére a jó szerkesztésnek köszönhetően megvan a színvonalbeli balance.
Ilyen filmet ritkán látni, ne hagyjátok ki!
