Az öröklésjog a polgári jog egyik legkényesebb területe, érthető okokból. Hihetetlenül szövevényes, szerteágazó családi kapcsolatok tudnak kialakulni az évek során. Vannak olyan párok, akik békében és szeretetben együtt maradnak, és közös gyerekeket hagynak maguk után.

De lássuk be, rengeteg olyan eset van, hogy a helyzet ennél jóval bonyolultabb: családok bomlanak fel, már rég nem a gyermek anyukája az új feleség, előző házasságokból született gyerekek alkotnak új családot, életre szóló sértődések mérgezik a családi kapcsolatokat. És még sorolhatnánk bőven.

A törvényhozó is kemény feladat előtt áll az öröklési jog szabályozásakor, mert igyekszik mindenkinek egyszerre megfelelni, mindenki jogosnak vélt igényére tekintettel, figyelemmel lenni. Mindezek miatt egy eléggé bonyolult, összetett rendszert alkotott. A teljesség igénye nélkül nézzük meg, hogy milyen sokfajta igénynek igyekszik a jogszabály megfelelni.

Talán a legfontosabb: ki örököl az örökhagyó után, ha nincs végrendelet, azaz ki a törvényes örökös? Ez lényegében attól függ, hogy milyen élő hozzátartozói vannak az örökhagyónak.

• Ha az örökhagyónak van gyermeke, de nincs házastársa, akkor a gyerekek örökölnek, méghozzá egyenlő arányban.
• Ha az örökhagyónak a gyerekek mellett házastársa is van, akkor változik a helyzet.

A jogszabály szerint az elhunyt örökhagyó házastársát egyrészt holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon, másrészt a hagyaték többi részéből egy gyerekrészt kap.

Példán illusztrálva ez azt jelenti, hogy ha van egy kétgyermekes család, és apuka meghal, hagyatéka pedig egy teljes lakás és egyéb vagyontárgyak, akkor a gyerekek öröklik a lakást, fele-fele arányban, de a feleség – a haszonélvezeti joga alapján – tovább lakhat ott, akár élete végéig, még új házasságot is köthet. A többi vagyontárgy (pl. autó, pénz, cégben részesedés) pedig felosztásra kerül a gyerekek és a feleség között egyenlő arányban.

Forrás:

iStock

Ha nincs gyermek, de van házastárs, akkor a házastárs mellett a szülők is örökölnek a következőképpen: A túlélő házastársé lesz a közös lakás, azaz ő örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat. A vagyonba tartozó egyéb vagyontárgyak (autó, pénz stb.) felét ugyancsak a házastárs kapja, a másik felét az örökhagyó szülei fejenként egyenlő arányban.

Joggal merülhet fel itt az, hogy el lehet-e a törvényi szabályozástól térni, hiszen előfordulhat az, hogy nagyon megszerettük a házastársunk gyermekét, és szeretnénk, ha ő is örökölne tőlünk, vagy az élettársat nem szeretnénk kihagyni a hagyatékból. Erre természetesen van megoldás.

Felmerülhet adott esetben sajnos olyan igény is, hogy nem szeretnénk, hogy egy törvényes örökös örököljön utánunk. Erre is van lehetőség: kizárhatunk vagy kitagadhatunk törvényes örököst az örökségből. Ezeknek azonban szigorú feltételei vannak.

A törvény azonban igyekszik, amennyire tud, igazságos lenni. A végrendelkezési szabadság ellensúlyozására szolgál a kötelesrész intézménye, mely az örökhagyó akaratától függetlenül vagy épp azzal szemben az örökhagyó leszármazójának, házastársának, szülőjének juttat mégis egy bizonyos minimumrészesedést. A kötelesrészt elévülési időn belül (5 év) igényelni kell, és a jogosultat annak a harmada illeti meg, mint ami neki mint törvényes örökösnek járna.

Forrás:

iStock

Az is felmerülhet bennünk, hogy mi van abban az esetben, ha nagy a korkülönbség a gyerekek között, és az egyik gyerek az örökhagyó életében nagyobb juttatást kapott, mint a kicsik. Nem kéne valahogy ezt a többletjuttatást örökléskor figyelembe venni?

Nos, a törvényhozó ezt is igyekszik szabályozni az ún. osztályrabocsátás intézményével. Az ilyen adományt ugyanis az egyenlő részesedés érdekében a szülői hagyaték felosztásakor be lehet számítani, és ennek is összetett szabályai vannak.

Az elhunyt szülője részéről is felmerülhet olyan méltányolható igény, hogy egy tőle ajándékba kapott vagyon gyermek hiányában ne kerülhessen a házastárs tulajdonába, például egy rövid ideig tartó házasság nyomán. Ezt célozza rendezni az ági öröklés intézménye.

Az ági öröklés célja tehát, hogy az örökhagyó valamelyik felmenőjéről vagy oldalrokonáról örökölt vagy ajándékba kapott vagyon – végintézkedés, illetve leszármazó törvényes örökösök hiányában – annak a rokonnak a családjában maradjon, aki a vagyontárgyat szerezte, és ne szálljon át egy másik családra. A jogszabály úgy rendelkezik, hogy – végrendelkezés és leszármazók hiányában – a szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra.

Itt is van azonban olyan szabály, ami a házastársat védi, ugyanis a házastársat az ági vagyonon holtig tartó haszonélvezet illeti meg.

A hagyatéki tartozásokért azonban főszabály szerint csak a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felelünk, saját vagyonunkkal nem. Pl. ha örökölünk egy 2 millió Ft értékű vagyont, de vele együtt 3 millió Ft értékű hiteltartozást, akkor főszabály szerint csak 2 millió Ft értékig felelünk a hitelező felé, nem vagyunk kötelesek saját vagyonunkból a maradék 1 millió Ft tartozást is kifizetni.

De azért itt is vannak kivételek, és vannak költségek, amiket mindenképp állni kell, stb. Két megoldás is létezik arra, hogy ne örököljünk olyan hagyatékot, amit nem szeretnénk. Az egyik lehetőség az ún. öröklésről lemondás esete. Ezzel akkor élhetünk, ha még az örökhagyó életben van, erről vele írásbeli szerződést kell kötni. A másik megoldás az örökség visszautasítása. Erre az örökhagyó elhalálozása után kerülhet sor.

Végére maradt, de szerintem nagyon fontos szabály, és jó tudni, hogy:

Ha további kérdéseitek vannak a témában, keressétek Dr. Lami Juditot a judit.lami@gmail.com e-mail címen.